2016. október 24., hétfő

Game4 - HopeMin OneShot (Fordítás)

Sziasztok! :) Most nem egy saját OneShotot, hanem egy fordítást hoztam, ami nagyon megtetszett nekem :3  Muszáj volt lefordítanom xD Ebből még van 3 db OS, amit én mind le fogom fordítani. Nem olyan hosszúak, de megteszik xD Az angol tudásom nem a legjobb (lol 04' 04. 22-én születtem xD) mert heti három (+kompetencia) nyelv órám van csak... xd  Jah, és nem használtam fordítót, mert az összes egy nagy kalap sz*r :)
Szóval ez az OneShot...Hmm... Nagyon jó, és remélem nektek is tetszik majd. Persze az angol sokkal jobb, mint az én fordításom, hisz az eredeti mindig jobb, nem? Voltak olyan részek, amiket nem nagyon értettem, mert kicsit furán voltak megírva, de azért sikerült azokat is lefordítanom. Amerikai angol az eredeti, de én nem azt tanulom, hanem a másikat :) De azért SIKERÜLT! xD
Jó olvasást, híveim!!!~♥♥

- Hobie… -  Jimin nem látott semmit a sötétben a lámpa ellenére, amely világított a szobában. A szemei vakok voltak (?), és a csuklói, amiket felemelt a feje fölé, kötéllel voltak az ágyhoz kötözve. A lábai messze széthúzódtak Hoseok kezeiből. A rapper csókokkal nedvesítette be, miközben feljebb húzódott a belső combjára. Általában ezt tenné Jimin, zihálna, és csak zihálna. És ezúttal ismét ezt tette, ahogy az idősebb ajka elérte lüktető férfiasságát. Jimin elengedett egy hosszú, feszült nyögést. Még mindig kemény, és a teste szinte már ég.

- M-még Hobiieee!
  A fiatalabb felemelte csípőjét a levegőbe. A teste volt a tűz, és ez volt minden, mert a furcsa italt már jó pár órával ezelőtt itta. Hoseok nyögött. Jimin teste már szerelme harapásaival volt díszítve, de valahogy nem volt elég. A rapper elhagyta a puha combjait, mielőtt visszaigényelte a fiatalabb telt ajkait.
- Fordulj meg!

Jimin az utasítás hallatán megfordult, és felrántotta a csípőjét. Minden érintés égette a bőrét. Nem tudott mit csinálni a hangos nyögéseivel, amelyek elhagyták az ajkait, így fogai közé szorította a lepedőt maga alatt, miközben valami meleg, és nedves dolgot érzett ráncos lyukában. Az idősebb belemerítette nyelvét, nagyon lassan. Kezeit Jimin fenekére helyezte, és széthúzta partjait, hogy jobban hozzáférhessen. Ahogy ő tolta a nyelvét Jimin ismét hangosan nyögött, pedig már ez volt a harmadik alkalom.

 

------ Néhány órával ezelőtt ------

A  két fiú úgy döntött, hogy részt vesz Namjoon buliján.  RapMonsternek sikeresen megjelent újabb sikeres albumja, és ez jelenleg a legjobb tíz a slágerlistákon. De Namjoon bulija nem akármilyen buli. Nem egy átlagos házibuli, zene, törött csészék, és törött házi díszítések. Namjoon egy híresség volt. Ezt a partit egy klubban tartották – ami csak az övé volt ezen a napon. Sok pénze volt. És a buli mutatta, hogy mennyit költött.

Nagy hangszóróból szólt a zene, néha a DJ a saját dalait is keverte. Villogó fények mindenütt – kényelmes kanapék minden sarokban. De mi volt a legjobb az egészben? Az ingyenes italok. Ki ne élne vissza az ilyen jósággal? És így Jimin állt a pultnál egy lila itallal. Volt benne cseresznye és egy japán mini ernyő – de Jimint nem érdekelte, hogy mi volt benne, csak addig, ameddig volt még belőle elég.
- Héj lassíts, bébi! -  kuncogott Hoseok, és megragadta a fiú harmadik pohárkáját, amit kért.
- Beteg leszel!
- Beszélj a saját nevedben, Hoseokkie! -  Jimin szélesen elvigyorodott, ahogy Hoseok kezében meglátta az üveget. - Ez az ötödik!
- Igen, de legalább jól tudom, hogy mit iszok, de te csak felvetted az italokat, mert jól néztek ki!
- Az ízük is jó - tette Jimin hozzá, és mind ketten jót nevettek, majd úgy döntöttek, hogy felhagynak az italokkal, így az utat a táncparkett felé vették. Egy üres helyet találtak,mire a dal elhalványult.  Ezúttal egy gyorsabb zene hallatszott. Jobb, mert tökéletes volt a csiszolás (?) – és ez
az, amit Jimin tett. Megfogta Hoseok kezét, majd megfordult. Jimin tolta a hátát Hoseok mellkasának, ügyelve arra, hogy dörzsölje és rázza testét, minden megfelelő módon. Hoseok csak ott mozgott, de figyelte, és értékelte a fiatalabb munkáját.
Úgy rázták a testüket együtt. Jimin felvezette mellkasára Hobi kezét, majd a hasára, a másik viszont a fenekére csúsztatta. Elengedte Jimint, aki átölelte Hoseok nyakát – közben pedig egymáshoz simultak.
- Jimin te olyan jó vagy!- az idősebb felszisszent, ahogy Jimin rázta a csípőjét. A keze megszorította a kisebb férfiasságát, amit a fiatalabb hangos nyögéssel díjazott, de ezt csak ő hallhatta – a hangos zene elnyomta hangját. Továbbra is piszkos táncot járt hyungjával. Hoseok megragadta csípőjét, ahogy megingott oda-vissza. Az emberek, akik körülöttük táncoltak, kezdtek felfigyelni.  A két fiú forró tánca és mozgása felkeltette a figyelmüket. Ők továbbra is táncoltak, és végig táncolták a következő hat dalt.

Mikor vissza mentek a bárba, Jimin megragadott mégtöbb szép italt. Türelmetlenül állt, mivel azt akarta, hogy az idősebb megkostólja őket. Volt egy másik ital, amely megragadta figyelmét, egy csésze, amely egyedül volt a sarokban. Nem volt olyan szép, mint a többi, de ez egyáltalán nem látszott. Jimin kinyújtotta a kezét, hogy elérje az egyiket, majd bele kóstolt. A feje egyre csak szédült, ahogy befejezte az utolsó kortyot.
Nem volt egészen öt perccel később, amikor térdre esett, gyengének érezte magát, és bőre bizsergett. Valami nem volt rendben.
- Bébi? -  Hoseok megölelte a kisebbet hátulról, majd csókokkal lepte el nyakát, és vállát, miközben ringatózott vele. Jimin halkan hallotta a háttérben a zenét. 
- Valami baj van? - folytatta, majd megcsókolta Jimint hátulról.  Ingallérját lehúzta, hogy mégtöbb bőr felülethez férjen hozzá  a nyakán és a vállán.
- Ah! Hyung~ - Jimin hangosan nyögött fel a testét részesítő érintés hullámok miatt, és ez túl sok volt neki. Nem tudta tovább tartani a súlyát, így előredölt a falnak, kezével tartva magát. Hoseok követze a fiút, és előre hajolt, de ajkait nem választotta el az izzadt börtől. Lábát elhelyezte Jimin combjai között, a kezei pedig az inge alá kóboroltak és mellkasát kezdte simogatni. Dörzsölte a bőrt felfelé és lefelé.
Jimin hangosan nyögött fel újra - nem igazán törődve azzal, hogy milyen hangos volt, mert senki sem hallotta a zene miatt. Megfordult, és hagyta, hogy Hoseok combjai a falnak lökjék. Felhúzta magához az idősebb fejét, és megcsókolta. Ahogy nyelve áthatolt Jimin megdörzsölte Hoseok lábát, majd ringatózott oda-vissza.  Próbált annyi örömet adni, amennyi csak lehetett. És mielőtt tovább tovább tudtak volna menni - Hoseok hívott egy taxit a helyre.
Jimin képtelen volt elválni Hoseoktól egész úton - a hátsó ülésen közrefogta.

          - - - - - - Most - - - - -

A szeme már nem volt bekötve, s nem volt az ágyhoz kötözve. Hoseok időnként Jimin szájában lógott, de továbbra is ráncos lyukát kényeztette. Néha Jimin érezte, hogy túl jó, ahogy a gyönyör hullámain keresztül halad (?), és nem tudott oszpontosítani semmire sem  - egy gondolatot sem volt képes alkotni a fejében. Nagyon közel volt a véghez, előre-hátra hintázott Hoseok arcán, ahogy felült - az idősebb nyelve pedig betört hozzá. Combjait még szélesebb terpeszbe húzta, hogy mégjobb legyen. Nagyon jó érzés vette át teste felett az irányítást, és már majdnem elélvezett - Hoseok ujjait hossza köré fonta. Másodperceken belül Jimin kiadott egy hosszú és hangos nyögést  - teste megremegett, ahogy újra elélvezett. És mégis, ez nem volt elég.
- Hoseokiiee ~ M-még, kérlek! -  Jimin lihegve rogyott össze. Nem maradt már benne energia, de a teste még mindig többre vágyik. Még mindig fájdalmasan merev.
- Te ilyen rosszfiú vagy? - morogta Hoseok, ahogy elhelyezkedett Jimin lábai között. Mindkét szervezet mázas verejtékben izott, a szag pedig beterítette a szobát. Még mindig nem volt nekik elég. Az elmúlt egy órában sok minden volt, de Hoseok arról is meg akart bizonyosodni, hogy a fiú mennyit bír józanon. A normális körülmények között lehetetlen lenne, ahányszor már csinálták ennyi idő alatt. De ez most más volt -  Jimin ivott  valami vicceset - és Hoseok ki akarta használni ezt az éjszakát, és a fiúnak a legjobbat adni. De bármit is ivott barátja - működött a varázslat.
Jimin türelmetlenül várta, hogy a barátja besikosítja magát a kenőolajjal és húzzon néhányat hosszán. Hamar eljött a pillanat, amikor a hegye megérintette, és szét feszítette combjait. Érezte, hogy hihetetlenül meleg, és mozgatni kezdte csípőjét fel-le, hogy Hoseok beljebb legyen.

- Ne állj meg, kérlek! -  nyüszített Jimin, és mielőtt bármit mondhatott volna érezte, hogy Hoseok teljesen bent van. Sírt tehetetlenül a levegőbe, ahogy Hoseok szilárd, s kemény tagja lassan mozogni kezdett benne. Hébe-hóba felvetette vele a ritmust.

- Annyira jó - morogta Hoseok, ahogy előrebukott, miközben a fiatalabb nyakát és arcát puszilgatta. Folyamatosan lüktetett a kisebben, a kezével húzta magához Jimin csípőjét, minden lökésnél. A fiú kiabált tovább, ahogy ringatta csípőjét és hátát Hoseok lökéseinél. Ez a durvaság volt a legjobb (?) - Jimin zsibbasztó fájdalmát és minden örömöt az alkohol okozott. Jimin azt akarta, hogy durvábban, keményebben és gyorsabban dugja a rapper, és Hoseok meg is tette ezt - gondoskodott arról, hogy a fiú alig tudjon járni holnap. Ígéretes zúzódások fogják az énekest borítani reggel. 

***

Jimin most egy síró rendetlenség - hangja szépen énekli Hoseok nevét. Minden erős lökésnél az ágy csak bumm az ágynak. (Irói.M.: Komoly ez volt oda írva xD)  De nem érdekelték, hogy alszanak a szomszédok, vagy hogy hány óra volt. (Reggel)
Ők továbbra is egymással foglalkoztak, és az éjszaka folyamán Jimin a 8. alkalommal élvezett a rapper markába.

A fiú most lovagolt , fel-le ugrált agresszíven. Szemei be voltak hunyva és ajkai szétnyiltak, arca kipirult a homlokáról pedig verejték folyt. Jimin rendszerint nagyon jó lovas volt, és ez volt Hoseok kedvenc pozíciója,  mivel ő szerette nézni, ahogy Jimin kétségbeesetten dolgozik csípőjével.  És aznap éjjel egy Isten volt. Továbbra is benne volt Hoseok, az énekes ráült minden alkalommal, hyungja közben arcát és hasát simogatta.
"Hoseok-ahh! Mindjár elmegyek!"
Jimin hangjára Hoseok elkeseredett.  Összecsuklott Hoseokon, aki rászorított a fiatalabb csípőjére, míg az elélvezett. Jimin még lovagolt, amíg teljesen ki nem adott magából mindent. Érezte, ahogy Hoseok meleg nedve belé áramlik. Sírta Hoseok nevét, megrázkódott, és remegett az idősebben.
- Szeretlek Park Jimin! - tapasztotta ajkait Hoseok Jimin nyakára, majd végig csókolta felfelé, az állkapcsát, és a szája szegletét.
- Én is szeretlek Hobi! - Jimin szeme lecsukódott, a kimerültség átvette teste fölött az irányítást. Elájultan aludt Hoseokon, míg Ő csak kuncogott. Óvatosan leszedte magáról Jimint, az ágyra fektette, és magukra húzta a takarót.
- Aludj jól Jiminnie! Szükség van az összes energiádra a holnapi zuhanyhoz!




(Nincs átolvasva!)

2016. szeptember 28., szerda

My Hope (JiHope)

Jung Hoseoknak problémái voltak, melyeket egy maszk mögé zárt. A banda nem tudott róla, de ő nem is akarta, hogy tudjanak.

"Félek attól, hogy ki dobnak a bandából. Félek. Nagyon. "

Csak ezek a gondolatok terítették be egész fejét.
A stúdióban ült, egyes egyedül. Az asztalon támaszkodott, teljesen bele merülve a gondolataiba, melyekből nem tudott ki szabadulni.

- "Hyung..." 

Egy lágy hang csapta meg Hoseok fülét. Viszonylag gyorsan kapta tekintetét a fiatalabb fiúra, aki az ajtóban álldogált, bizonytalanol nézve hyungját.

- "Mit keresel itt?"

Hoseok csak ennyit tudott ki nyögni Jiminnek, akit mindig is úgy szeretett, mintha a kis öccse lett volna.

- "Csak hiányoztál."

Hope elmosolyodott, hiába volt olyan állapotban, amiben nem kéne mosolyogni.
Tekintetét vissza emelte telefonjára, amit eddig nézett.

" Úgy nevet, mint egy ló "

" Nem táncol, csak csapkodja a patáit! "

" Ló arca van! "

" J-Horse! "

" Nem kéne ő a bandába! "

Egy könnycsepp gördült végig J-Hope arcán. Jimin egyből oda lépett hozzá, majd végig futatta tekintetét a telefonon, amit aztán le zárt.
Hope ölébe ült, szorosan magához ölelve az idősebbet.

-  "Ne higyj ezeknek, hyung!"

Hoseok vissza ölelte az ölében ülőt.

- "Szeretlek!"

- "Én is hyung! Te vagy az én reményem. Sőt, minden Army reménye. Nagyon szeretlek."

Szipogta ezt a szót. Hoseoknak fájtak a rajongók szavai.
Ne bántsuk őt.

2016. július 31., vasárnap

I miss you like crazy (JiHope)

Mindenkinek eljön az életében az a rész, amikor egy hűséges jobb felet kell választanunk magunknak. Egy másik embert, akinek teljes egészében oda adjuk a szívünket, had vigyázzon Ő rá.
Ezzel nem azt akartam mondani, hogy akinek nincsen párja, az eg balfék...de nem tagadom, ebben van némi igazság.
Én például facér vagyok, miközben egy kicsit furán érzem magam, ha az egyik csapat társam - a leges legaranyosabb fiú a világon - a közelembe kerül.
Hibátlan minden egyes porcikája, amiken minden egyes pillanatban legeltetem szingli szemeimet.
Na jó, ez furán hangzott, de akkor is.
Az összes szervem, meg mindenem szingli. Még a vesém is!
Nos, ez pedig még furábban hangzott...Szingli vese...
Szóval, amint mondtam, mindenkinek eljön ez a pillanat a kis keserű életében.

De nekem elfog jönni? Vagy nem? Elfog. Vagy nem.

Még fogalmam sincsen, hogy ezzel kapcsolatban mit is mondhatnék. A bátoroknak áll a világ, de én...én félénknek érzem magam.

Az is vagyok.

Mindennap találkozok vele, mindennap vele vagyok, de mégsem merek elé állni azzal, hogy szeretem.
Egyáltalán hogyan tudtam bele szeretni egy fiúba?

Az emberek változnak.

Én is változtam ezalatt az idő alatt. Teljes mértékben hetero voltam, aztán jött ez a szív döglesztő fenegyerek, és a hálójába uszított.
Vagy talán...Magam mentem be abba a képzeletbeli hálóba.

A szerelem hálójába.

Nyálasan hangzik ehy férfitól, de ez van. Ilyen az élet, mással is megesik.

-"Hyung, miért nem figyelsz rám?"

Már megint ez a kedves hang. A hang, ami teljesen magába szívja a lelkem.

Az Ő hangja.

Lassan felemelem laptopom mögül a fejem. Nem szeretnék vele tuskó lenni...Habár, ő zargat, miközben éppen dolgozom...Vagyis...

Dolgoznék, ha tudnék.

De lehetetlen. Egyszerűen fogalmazva: nem megy!
Mindig csak rajta kattog az eszem! Milliónyi dalt írtam már róla, és még annál is többet. De nem segített rajtam, egy másodpercig sem.

-"Bocsánat, csak éppen dolgozom..."

A mellettem ülő halk s csalódott sóhaja egy kicsit...egy kicsit megrémiszt.

-"Mindig dolgozol, amikor veled szeretnék lenni!"

Rá emelem tekintetem, hiába nem látja, hisz háttal fordult nekem.

Nekem, aki annyira szereti...

Egy kicsit meg mosolygom a dolgot. Olyan édes ilyenkor! Agyon tudnám szeretgetni...Ha lehetne.

De nem lehet.

És nagyon jól tudom, hogy mostanában mindig dolgozgatok, de miatta. Csak miatta, nem más miatt.

-"Sajnálom, tökmag!"

Lehunyt szemekkel hadartam ezt el, egy kicsit megsimogatva tökéletes hátát, mire felszipogott.
Most miért sír?

Megbántottam.

Mivel? Túlságosan is sokat dolgoztam? Nem értem. Olyan...olyan komplikált. Nem egyszerű kibogozni a szálakat.

-"Hyung, veled aludhatok majd este?"

Megdörzsölte piros szemeit, melyben lassan kezdtem elveszni.
Bólintottam.
Ebben a pillanatban jutott el az agyamig, hogy nekem nem kell más, csak Ő. Szöröstűl-böröstűl!

Már semmi más nem kell...

Csak ez a tökéletes fiú, akinek egy hibája sincsen.
Lassan hozzám bújt, mint egy aranyos kiscica. Nem dolgozhatok ebben az idilli pillanatban!
Lecsuktam laptopomat, és az Ő arcát kezdtem kémlelni. Az illata megcsapta orromat...Csodálatos.
Valójában, mindene csodálatos! Az egész lénye!
De..ah...hogy is gondolhatok olyanokat, hogy Ő lesz majd az a bizonyos másik felem?
Hetero.

De én nem.

Könnyes szemeivel rám nézett, és felült az ágyon.
Most miért hagy itt?

-"Hyung, őrülten hiányoztál!"

Suttogva ejtette ki ezeket a szavakat gyönyörű ajkain, melyeket fulladásig csókolnék.
Elmosolyodtam.

-"Te is nekem, picúr!"

Jimin végre mosolygott. Igen, Jiminbe estem bele.
Valahogy...valahogy nem bírtam sosem kiverni a fejemből Őt. Túl szép hozzá.

-"Hyung, kérlek, segítesz nekem valamiben?"

Árgus szemekkel nézett szemeimbe.

-"Természetesen!"

Megsimítottam hátát, miközben lassacskán sikerült kikerülnöm az ágyamból.
Miután felöltöztünk, már úton is voltunk a tánc terem felé.
Igazából nem tudom, hogy miben kéne segítenem neki. A tánca hibátlan.
Amint oda értünk, Ő gyorsan be melegített, majd félősen elém állt.
Nem tudom, mire véljem ezt a viselkedést...

-"Hyung, én...Szeretlek!" -mondta halkan.

Meglepődtem. Nagyon. Sosem hittem volna, hogy szeret.

Soha. Soha. Soha.

-"Én is szeretlek..."-súgtam kellemes mély hangon.

Egy kicsit megijedt ettől a hangnemtől, ezért inkább megcsókoltam.
Nekem Ő kell. Életem végéig vele akarok lenni! Még a sírban is!
Vele akarom leélni ezt a keserves nyomorék életemet.

Vele. Senki mással.

2016. július 29., péntek

Fuck you! ( V-JungKook-RapMonster (1/?)

Cím: Fuck you!

Szereplők: V, Jungkook, Rap Monster, Suga, Jimin,
J-Hope -  { BTS }

Taeyeon, Sunny, Sooyoung, Seohyun - { Girl's Generation }

Leírás: ----- Az a fajta vagyok, aki nem spoielezik :)

Műfaj: Yaoi, Kicsi yuri,

Egyre gyorsabban teltek a napok a Bangtan debütálása után. Hihetetlennek érzték magukat a feltörekvőben lévő fiatal sztárok, akik napról napra, egyre gyorsabban lettek lázadó tinikből híres, elismert, és érett férfiak. Ha ez még nem lenne elég, akkor ott vannak a tündöklő díjak, melyeket bezsebeltek az évek folyamán.
Ha ránézünk erre a hét srácra, akkor mit látunk?
Egy nagy családot.
Össze tartó barátokat.
De ennél sokkal többek egymásnak.
A leader, és a maknae egy párt alkotnak, lassan egy éve. Fura egy párosítás ez, ebben a bandában, de hát...a maknae nem is maknae már. Felnőtt férfi lett, aki boldog párkapcsolatban él. És lehet, hogy a három évvel idősebb hyungjával, de boldog. Számít egyáltalán a kor a szerelemben?
Nem. Nem számít.
Yoongi is megtalálta ebben a group-ben a társát, a huncut Park Jimint. A "Park" név a családjában sosem volt tiszta, de hát, nincs kapcsolat viták és félelmek nélkül.
A hibátlan szerelem csak a tündérmesékben van jelen, a valós életben egy elhaló kis példa, amit sokan szeretnének megvalósítani.
És az is megesik, hogy Jimin megcsalja Yoongit, de ki tudna egy Park szemeinek, érintéseinek és szavainak ellenálni? Senki.
Jungkookra vissza térve;  mindenkinél jobban imádja a hyungját, ahogy ő is a dongsaengjét.
Sokat kellett arra a bizonyos szívdobbanásra várnia mindkettőjüknek, de bekövetkezett. Hisz nincs olyan, hogy "első látásra szerelem". Ezt sokan bemesélik a gyerekeknek, sokan félmekbe írják,ahogy sokan el is hiszik.
Mert amikor az anyukánk sétált az úton, és ránézett az apukánra, akkir egyből egymáshoz futottak, hogy "mi szerelmesek vagyunk!!" ? Nem. Találkozgattak, programomat csináltak, utazgattak, ettek -ittak, s egy szép napon megvolt az a szívdobbanás. Amikor meglátjuk a másikat, és a szívünk nagyot dobban; majd őrült tempóban zakatol tovább.
Jungkook és Namjoon kapcsolata is ilyen volt. Gyakornokság, banda.
Megismerkedtek,barátok lettek.
Sokkal több idők töltöttek együtt, talán még a kelleténél is többet. Teljesen kiismerték a másikat. Hogy ki mit szeret, s mit kevésbé.
Majd egy szép napon mindkettejük szíve óriásit dobbant.
Ezután jött a kínos vallomás, az ártatlan első csók, az első igazi randi, meg persze az első alkalom is.
És az is igaz, hogy mindenkinek van egy ellensége.
Míg Yoonginak Hoseok, Namjoonnak Kim Taehyung, Jeongguk leges legjobb barátja. Sajnos a fiúk mostanában sokkal döbbet keresik egymás társaságát, ezt Nam pedig nem nézi jó szemmel. De elfogadja.

-Héj, hyung, hol vagy?-üvöltötte el magát a dormba belépő Min Suga, aki Seokjint kereste a boltból jövet. A fiú után bepattogott az ajtón a kis Park, egy plüss pónival kacsóival.
Jungkook egyből kiszúrta a
csilli-villi játékot.
-Jimin hyung, azt hol vetted?-mutatott a tárgyra.
-Ki mondta,hogy ő vette? Mond Kookie, szerinted miért pattog ilyen boldogan?-dobta le magát Yoongi a kanapéra a maknae mellé.
-Oh, hyung az ki hisztizte?-nevetett fel jóízűen a kissebb.
Jimin kiöltötte a nyelvét Jungkookra, és a konyha pulthoz pattogott, ahol felült az egyik bárszékre. Ezek után pedig játszani kezdett a kis pónijával.
-Tudod mi lesz a neve, hyung?-fordult Yoongi felé.
-Na, mi?-sóhajtott.
-Hope!-nevetett fel hangosan, majd lepattant a székről, és egy csókot csomott párja ajkaira.
-Csak vicc volt, hyung! Nem lesz neve!-mosolygott.
Jungkooknak eszébe jutott hyungja, aki valószínűleg a szobájukban lazsál. Felállt, és besétált párjához, aki éppen szunyókált.
Nem szerette volna felkelteni. Viszont ma van Nam névnapja, így kitalálta, hogy elráncigálja Jimin hyungját vásárolna egy kissebb ajándékot.
Így hát  halkan kisurrant, és Yoongival közös szobájuk felé vette az irányt; mivel a nappaliban csak Suga volt, a konyhában pedig V és Seokjin ütyködött. Bekopogott, majd benyitott, de Jimin nem volt ott. A mellette levő szobába kopogott, ahol kicsit késve, de jött az ideges válasz Hoseoktól.
-Gyere!
Jungkook lenyomta a kilincset. Azt hitte, hogy nem hisz a szemének, amikor be ment.
A kis Park ült Hoseok ölében, aki pedig a számítógépe előtt ült.
Éppen a kissebbik kedvenc filmjét nézték.
-Bocsi a zavarásért hyung! Jimin hyung, segítenél nekem?
A kissebbik J-Hopera nézett, majd a maknaera. A kis póniját megragadva szállt ki az idősebb karjai közül, majd puszit nyomott annak homlokára, amit Jungkook nagyon furcsának tartott.
-Majd folytatjuk ha vissza jöttem, oké, hyungnim?
Hoseok mosolyogva bólintott.
A két fiú kifáradt a szobából. Kookie megragadta Jimin kezét, és behúzta a saját szobájába. Jimin leült az ágyára, Yoongi pólóját félre dobva onnan.
Jeongguk elgondolkozott azon, hogy kérdőre vonja-e az idősebbet. Nem szeretne az ő dolgaiba bele kavarni, de azt nem tudná elnézni, hogy a hyungja össze töri Min Yoongi szívét. Mégegyszer.
-Eljössz velem valami ajándékot venni Naminak?-mosolygott a maknae kedvesen a pónijával játszó srácra.
-Of course!-bólintott, és mosolyogva kiszaladt a szobából.
A maknae is követte, majd nagyot nevetett, amikor Park Jimin rávetődött az alvó lajhárra.
-Ahj, Jimiiin!!-nyüszített Suga a ránehezedő súly miatt.
-Én, a pónim, és Süti dongie elmegyünk vásárolni Király hyungnak!-mondta izgatottan párjának a kissebb.
-És még Jeongguk a maknae? -nevetett fel Jin, ahogy bele rakta a paradicsomot az ételbe.
-Hát, ezek után kételkednék benne...-csókolta meg szerelmét Yoongi.
Jungkook felhúzta hófehér cipőjét, és megvárta Jimint. Ő is felvette magára az enyhén sáros fehér cipőt, aztán póniját felkapta a cipős szekrényről. A kissebb ajtót nyitott, és elindultak.

-Jimin hyung, te megcsalod Yoongi hyungot?-szólalt meg Kookie út közben.
Sajnos kicsusszant neki a nem kívánt kérdés, mivel ott lebegett a feje felett az a kis puszi. És amik Taehyung szájából hangzottak el.
Vvel szokta megbeszélni a dolgait Jungkook, és egyik nap szóba került a törpe is; miszerint kavarnak J-Hope-al.
-Nem, nem csalom meg! Amúgy is, kivel csalnám meg, szerinted?-álltak meg.
Jungkook ledobta magát a járda szélén álló zöld padra.
Most miért kellett neki erre rákérdeznie? Naív volt. Nem bízott abban a fiúban, aki úgy bánik vele, mintha az öccse lenne.
-Hoseok hyunggal...É-én azt hittem, sajnálom...-hajtotta le fejét.
Taehyung olyan komolyan ejtette ki azt a mondatot a száján, hogy teljesen elhitte.
-Már megint az az idióta beszélte tele a fejedet?-ült le az alacsonyabb Jungkook mellé.
-V?
Jimin bólintott.
-Neked soha a büdös életbe nem hazudnék! Hoseok hyung csak a leges legjobb barátom, akit régebb óta ismerek, mint téged, vagy Yoongit, vagy Jint. Sőt! Mindegyik tagnál régebb óta! És sosem volt köztünk több barátságnál. És nem is lesz, ezt elhiheted!-mondta mélyen a fiatalabb íríszeibe nézve.
Jungkookra hatottak a szavak, és nem kételkedett tovább a másikban. Tudta, hogy igazat mond. -De tudod, hogy ki az, akinek jobb lenne, ha nem hinnél?
Jungkook megrázta a fejét, és elpillantott az idősebbről.
-Taehyung. Mindent bemesél neked, kihasználva azt, hogy hiszékeny vagy! Emlékszel, amikor azt mondta, hogy Namjoon és a Girl's Generationös Seohyun kavartak?
Jungkook erősen gondolkozóba esett, mire előtörtek fejében V szavai. "A te kis Namod smárolt Seohyunnal!"
Nagyot sóhajtott.
-Ez igaz volt? Vagy Tae hazudott?
-Hazudott.-vágta rá Jimin.
-Tényleg?
Jimin bólintott. Kookie megbizonyosodott arról, hogy
V-nek sincs igaza mindig. Ezek után pedig már nem is fogja tudni, hogy mit higyjen el neki, s mit nem.
Gyorsan felálltak mindketten. Az idősebb a pónijával kezdett el pattogni. Nos, a komoly Jimin elveszett a fiú többmillió személyisége között, és elő jött sötét barlangjából a dedós kora.
-Héj, hyung! Ebbe a bolta jöttünk!-nevetett Kook, Jimin után kiabálva.

***

Park Jimin feledtébb boldogan pattogott be a dorm ajtón, mögötte egy kikészült Jeon Jeonggukkal. A kis Park kezében hihetetlen, de megsokszorozódott a póni, így már négy van neki. Jungkook vett neki hármat, az irgalmatlan hiszti végig hallgatása után.
Most lett neki egy lila, egy kék, egy rózsaszín meg egy citromasárga.
Jungkook mosolyogva ment be az ebédlőbe, ahol párja ette finom ebédjét, Hoseok társaságában. Kook kihúzta a Namjoon mellett elhelyezkedő széket, és felrakta az asztalra a kis dobozt, ami egy nyakláncot rejtett.
RapMon nagy szemekkel meredt a fiúra, értetlenül.
-Boldog névnapot Nami!-mosolygott.
-Jajh, Kookie!-ölelte át a fiatalabbat.
Hoseok mosolyogva nézte a jelenetet, miközben levesét kanalazta.
-Aranyosak vagytok!-kuncogott levesébe.
Kookie hosszú csókba hívta az idősebbet, aki boldogan viszonozta ezt.
Miután elváltak egymástól a rapper kinyitotta a kis dobozt.
Nagyon meglepődött, hogy a medál egy gyémántokból kirakott csokis süti.
-Nagyon szépen köszönöm, Süti!-adott puszit a maknae ajkaira.
-Nincs mit, szívem.-mosolygott.
Kookie szíve nagyon örült annak, hogy nem pocsék az az ajándék, amit adott a párjának. Persze ebben Jiminnek is jutja van, mivel az övé volt az ötlet.
-Apropó drágám, nekem be kell szaladnom a stúdióba Jinnel megcsinálni a cover-t.-tette félre az üres tányérját Nam.
-Igen, igaz is...Jungkook, kérlek, fogadj szót Yoonginak és Hoseoknek!-vette el a tányért Jin, amit ezek után gyorsan bele rakott a szürke mosogatógépbe.
Jungkook szomorúan bólintott, mert szeretett volna Nammal lenni. De így is jó neki, mert akkor legalább tud videójátékozni a hyungjaival.
Ki kísérte szerelmét az ajtóig, és egy hosszú csókkal váltak el egymástól.
Kook gyorsan a nappaliba vette az irányt, ahol csak Yoongit és V-t vélte felfedezni.
-Héj, Suga, Jimint nem láttad?-ült le a kanapéra.
-Valószínűleg elutazott az Óperenciás tengeren is túlra, ahol szivárványon csúszkál a póniaival!-sóhajtott fel a rapper.
-Azaz?-ráncolta Jungkook a szemöldökét.
-Hát vagy a szobánkban van, vagy Hoseokkal póniznak kint a teraszon...Mivel Jimin épetett valami szarságot a póniknak, amit az imént festettek le rózsaszínre. Ilyenkor felmerül bennem az a kérdés, hogy miért Jin a hercegnő? Meg persze az is, hogy miért te vagy a maknae? És van mégegy. Miért nem velem lustálkodik, vagy csinálunk OLYAN dolgokat a kis barlangunkban? Hiányzik már nagyon!-mondta szenvedve Suga.
Jungkook felállt, és a terasz felé vette az irányt, ahol meg pillantotta a két fiút. Háttal voltak neki, a hinta ágyban fekve. Jimin Hoseokon feküdt, miközben a kék pónijával Hoseokon "baktatott".
-Jimin?
-Hm?-nézett fel boci szemekkel Hoseokra az előbb említett, aki nem válaszolt, csak megcsókolta.
Jungkooknak valahol itt jött el a végpont. Jimin hazudott neki. Az a személy, akire bátyjaként tekintett, a szemébe hazudott. Szó szerint.
Jungkookot átvágták. Nagyon is. És olyan szemérmetlenül, hogy még a saját, leges legjobb barátját is rossznak állította be előtte.
A fiú fejében vízhangoztak a másik szavai.
Próbálta elhesegetni őket, miközben az a jelenet játszódik le orra előtt, ahogy Jung Hoseok leveszi Jimin pólóját, és végig csókolgatja egész felsőtestét.
Még hogy nem lesz több köztük soha, mint barátság!
Ezek szerint Taehyungnak volt igaza, a kis Park pedig csak mentette az irháját, mert tudta, hogy Kookie mindent elmond Sugának.
Átvágta.
Legyen ő is ilyen piszok, és goromba, hogy vissza vág?
Már-már hallani lehetett Jimin nyögéseit...
Jungkook arca grimaszba rándult, amikor Hoseok rászolt az alatta élvezkedőre...
-Halkabban kicsim, mert Yoongi meghallja!
Undorodni kezdett Jimintől. És Hoseoktól is.
Egyáltalán, Jiminnek miért jó megcsalnia azt, aki tiszta szívéből szereti őt?
Hátat fordított a két srácnak. Egy könnycsepp csordult le gyönyörű arcán, amit gyorsan le is törölt onnan.
A nappaliba ment.
-V hyung, beszélnünk kell!-szipogta, elhaló hangon, mire Yoongi lecsitította.
-Állj! Ti is hallottátok?-emelte fel mutató ujját.
Valószínűleg meg hallotta párja élvezetének hangjait.
Nem mehet oda!
Nem láthatja meg!-söpört végig Jungkook agyában ez a két tiltakozó felkiáltás, amint észre vette, hogy Yoongi elindul az ismerős hangok irányába.
-Hyung, ne menj!-futott utána a maknae, akit már Tae is követett.
Suga teljesen össze tört, amikir megpillantotta a párját, ahogy Jung Hoseokkal szeretkezik, nem pedig vele.
Nem vele.
Mással.
Jungkook elmorzsolt mégegy könnycseppet.
Eközben Yoongiból előtört a halk zokogás, és az erkély ajtónak dobta nyakláncát, amit Jimintől kapott.
A szerelmétől, a kedvesétől, a mindenétől.
A két fiú egyszerre pillantott fel a csattanásra.
Jungkook baljós tekintettel figyelte őket. Ahogy Jimin Hoseokra, majd rájuk néz...Ahogy orgazmusa ellenére ellöki magától a rappert...ahogy magára kapja fekete boxerét...és ahogy egy bocsánat elhadarása után Min Yoongi után szalad, aki nagy bizonysággal már messze jár Szöulban;
Gangnam-gu-ban.
-Ez kínos!-tette szája elé kezét Taehyung.
Hoseok izgalmi állapotban hagyta el a teraszt, mélyen Jungkook szemébe nézve.
-Szánalmas vagy, maknae!-suttogta maga elé a rapper.
Még ő a szánalmas? Ő? Egy percig sem tudna más fiúval lenni, aki nem Kim Namjoon!
-Az aki itt szánalmas, az te és Jimin!-kiabálta el magát, majd a szobájába rohant, nyomában Taehyunggal.
-Sajnálom Taetae, hogy nem hittem neked!-ölelte át a fiút, aki ezt viszonozta.
Naív volt. Hagyta, hogy Jimin V ellen hangolja, a buta hazugságaival.
  "Neked soha a büdös életbe nem hazudnék!"
Ezt mondta neki. És hazudott.
Jeongguk kihasználtnak érzi magát. Itt nem Tae az, aki kihasználja a hiszékenységét, hanem Park Jimin, aki egy piszok személy.
Piszkosul átvágta a kissebbet, aki ój annyira gyerekes volt, hogy el hitte. Még azt is, amit a legjobb barátjáról mondott.
-Ne sajnáld, Kookie! Jiminnek meg a vérében van a kurvaság...mintha csaj lenne, komolyan mondom!-kuncogott Jungkook borzos fekete hajába.
Kookie bólintott egyet.
-Én sosem tudnám megcsalni Namit! A mi kapcsolatünk egyszerűen tökéletes, és nagyon sajnálom, hogy Sugáéké nem lehet az...-ült le ágyára.
Tényleg sajnálja Sugát. Nem lehet boldog azzal, akit tiszta szívvel szeret, akiért bármit megtenne, akinek szerelmet vallot, akinek az életét adta; mert az egy másik férfi karjaiban találja meg a boldogságot. Kis kétszínű pöcs.
Egy nagyon aranyos, ártatlan fiúnak látszik, de hogyha valaki jobban megismeri, - ami nem ajánlatos - az nagyon meg lesz lepődve, hogy milyen is ez a Park.
-Kook, az életed nem egy mások által írt tündérmese!-ült le a fiú mellé V.
Hogy érti ezt?
Jungkooknak ez volt az első gondata. Nem értette ezt a mondatot, így értetlenül nézett fel az idősebbre, aki sóhajtott.
-Nektek sem tökéletes a kapcsolatotok! Csak a mesékben van ilyen!-magyarázta meg V.
Jungkookot ez egy kicsit megsértette.
-Mert miért is?-húzta fel szemöldökét.
-Az a baj a kapcsolatotokban, hogy te egy álmodozó kisfiú vagy, Namjoon pedig egy banda leadere,aki egy érett felnőtt férfi!-állt fel. -Jegyezd meg, hogy nem tündérmese az élet!-ment ki.
Jungkook még jobban meg lett sértve. Már a legjobb barátja is megbántja azzal, hogy bele szól a kapcsolatába.
Halkan kinyitja az ajtaját, de megtorpan, amikor egy Hoseok vállán bőgő Jimint vél felfedezni. Ha Jimin itthon van, akkor Yoongi is! Viszont ahogy megindult volna, egyből be is rontott az ajtón az ideges Min Suga.
-Egy aljas dög vagy! És mindenki hibázhat, csak te nem!!-sétáld oda kiabálva a rapper Jiminhez.
A kissebb csak még jobban sírt, és bújt Jung nyakába, aki simogatta annak hátát.
-Kérlek Yoongi, ne mondj ilyeneket!-motyogta a fiú nyakába, akit kirázott a hideg annak forró leheletétől.
Jungkook nagyon sajnálta Yoongit. Még azt is néznie kell, hogy a szerelmét egy másik férfi vígasztalja. Miért nincsenek az életben is tündérmesék? És az élet miért nem lehet tündérmese? Jungkooknak miért kell ezt a szörnyűséget átélnie?
A legjobb hyungjai egymás vérét szídják...
-De Jimin! De mondok! Le szarom, hogy mit érzel, hogy mit nem akarsz hallani, és mit igen! Vége! Ennyi volt! Állandóan megcsalsz! Hoseok mellett még kivel fetrengtél? Mert én tudok mindenről! És tudod, hogy mi alázatos ebben? Hogy más bandák tagjaival dugattad magad!

HopeMin/JiHope OneShot - Young Forever ( By: Alexandra )

Cím: Young Forever

Hossz: OneShot

Szereplők/Páros: HopeMin (BTS)

Műfaj: Bandafic, Yaoi

Leírás: J-Hope és Jimin előkészítik a hőlégballont, hogy a Bangtan használatba vegye. Hope nem tud ellenálni annak, hogy a másik mindig hajolgat, így az a formás fenekét mutogtja Hopenak, ezért szépen leteperi a légballon kosarában.

Író: Alexandra-yah~

Írói megjegyzés: Két hónap alatt sikerült megirnom, az ihlet hiány miatt xd. Remélem tetszeni fog nektek! ( • H  • )
Ui.: Szerintem irtó perverzre sikeredett! Talán ez +19-es lett? Nem tudom xd De azt tudom, hogy ultra perverz xd
Hwaiting!

(Pls, ha tetszett vagy ha nem, akkor hagyjatok itt egy kis kommentet! Az írónak nem csak az egója rombolását lehet eljátszani, hanem növelhetitek is!
To: Olvasok
From: Bloggerek~)

NINCS ÁTOLVASVA!!^^

*harmadik fél szemszöge*

A mai napon a Bangtan arra készül, hogy egy légballonnal az égbe ereszkednek. A hőlégballon megvan, de fel kéne állítani, ezért már reggel koránjában hét kis buksi reggelizett a dorm konyhájában.
Seokjin hajnali háromkor keltette a fiúkat, akiknek csak egy órával azután sikerült felkelniük, persze csak szép sorjában.
Az első Jin volt, ami logikus, hisz ő keltette a többit. Másodiknak Namjoon kászkálódott ki a paplan alól, és segített Jinnek a reggeliben, na meg a sok szendvicset megcsinálni, amit majd elvisznek egy piknik kosárban.
Harmadiknak két kis ficsúr ébredt, kócos hajjal és homályos tekintettel, Jimin és Hoseok. A negyedik felkelő V volt, utána a maknae, és az utolsó Yoongi volt, amit nem fejtek ki, hogy miért ő, mert ez alapvető. Csak két szó, amit nagyon az eszünkbe kell vésni: Yoongi lusta.

Mikor már mindenki készen volt, Seokjinnek ki kellett adni a feledatokat, hogy sikeresen végbe menjen a terv, hogy ők ma repülni fognak egy hőlégballonnal.
Miután mindenkinek kiosztotta a teendőit, folytatta Nammal a szendvics készítést. Így már tudhatjuk, hogy mi Seokjin és Namjoon dolga. Ennivalót készíteni az éhes szájaknak.
Taehyung és Jungkook azt a feladatot kapta, hogy rakjanak rendet a dormba, mert ha nincs rend, akkor ők itthon maradnak büntetésből, mivel mindenki tudja, hogy mennyire rossz érzés egy élményekben gazdag nap után egy mocskos lakásba haza térni...
Yoongi azt kapta, hogy figyelje a maknae line két tagját, és közben egy picit segítsen is nekik.
Végül pedig, Hoseok és Jimin. Ők egyfajta büntetésként kapták a legnehezebb feladatot, amihez már most hajnalban a helyszínen kell lenniük: elő kell késziteniük magát, a hőlégballont.
Egyik fiú sem akarta, mert nem is értettek ehhez.
Cifrásan káromkodva indultak ki az ajtón, és szegény Jimin kapott is Hope mérgéből, mert a Remény neki csapta szegény fiúnak az ajtót, de nem direkt.
Jimin felszisszent, és karba tett kezekkel kezdett trappolni lefelé a lépcsőkön.
J-Hope tisztában van vele, hogy Jimin olyas fajta, aki kimutatja az érzelmeit, ahogy azt is, ha valaki megbántotta.
Gyorsan értek le a sok lépcsőfokon, és ki mentek a nagy üvegajtón. Sihyuk már várta őket a kocsival, hogy elvigye a két fiút a helyszínre.
-Bang PD-nim, lehetne, hogy kiteszel minket a parkban? -nyöszörgött Jimin, miközben beült a hátsó ülésre.
-Jó lenne.-szállt be Hoseok is.
Sihyuk elnevette magát, közben pedig megrázta a fejét.

***

Egy kopár területen állt meg a menedzser kocsija, és a két fiú kiszállt.
Sihyuk elhajott, a fiúk pedig egy óriás hőlégballonnal néznek farkasszemet.
-Mit kezdjünk vele?-sóhajtott Hoseok.
Jimin csak elfeküdt a földön, és lehunyta a szemeit.
-Mit kezdesz vele?-nevette el magát.
Hoseok Jiminre emelte a tekintetét, aki hanyatt fekve próbál aludni a földön, bár nem tűnik valami jó ötletnek.
J-Hope szíve nagyot dobbant, ahogy felfedezte, hogy Jiminnek milyen gyönyörűek a lábai, s egy olyan nadrágot visel, ami egy kicsit felcsúszott neki, így Hope láthatja a fiú izmos combját.
J-Hope körbe nyalta ajkait a látványtól, és egy hirtelen ötlet Jimin feje felé vezérelte.
Leguggolt a fiú felé, és a fejét a kezei közé vette, Jimin pedig mérgesen nézett a fiúra.
-Engeh eh!-szólt rá.
-Akkor segítened kell. Andig nem engedlek!
-Rendben! De akkor nagyon hajtanod kell, hogy ki tudj elégíteni! És egy plüss mackó nem elég, mint múltkor! -adta be a derekát, és kacsintott Hoseokra.
Hope mindig mindent félre ért, a perverz gondolkozása miatt.
Ezt most úgy vette le, hogy Jimin biztos a szexre gondol, hiába tudja, hogy nem így van. Jimin valószínűleg egy új videójátékra célzott.
De ő inkább másképp szeretné kielégíteni a fiút, és a mennyek kapujába szállítani őt. Mert Jimin kissé tudatlan, és nem szerzett még tudomást arról, hogy Jung Hoseok szerelemet táplál iránta.
-Rendben, de akkor sokáig lesznek majd gondjaid az üléssel...-mondta, és egy kicsit lejjebb került Jiminen; a csípőjére helyezte magát, és vonaglani kezdett rajta.
Jimin beharapta ajkait. Tetszett neki Hobi cselekvése, de nem akart elszálni magától. Nem akarta megengedni Hoseoknak, hogy átvegye a teste felett az irányítást, néhány jól célzott csípőmozgással.
-Ahh...Ne csináldh, te pedofil állat!-nyögött fel, akarata ellenére.
Semmi féle képpen nem szeretett volna hangot adni az elfojtott élvezetének.
Hoseok csak kuncogva folytatta, és érezte, hogy Jimin kezd keményedni.
-Élvezed, mi?-állt fel, és csípőre tett kezekkel kezdte kémlelni a hőlégballont.
Jimin is felállt, és átkarolta Hopet hátulról.
-Élveztem, de elég kár, hogy olyan helyen vagyunk, ahol kényelmetlen lenne, ha jó erősen megdugnál...-búgta érzékeien Hope fülébe, aki már ennyitől is el tudna menni. Jimin hangja nagy hatással volt rá, de muszály valamit kezdeniük a hőlégballonnal is. Meg, amúgy sem teperheti le itt, a semmi közepén! Nem lenne idilli pillanat az első alkalmuk.
-Majd a dormban olyan durván meg foglak dugni, hogy nem fogsz tudni járni sem.-kacagott fel.
-Már várom.-adott egy kis puszit Hope nyakára, amit csak baráti puszinak szánt.
Míg Jimin csak végig viccelt, J-Hope minden egyes szavát komolyan gondolta.
A fiatalabb is követte Hope példáját; nézegetni kezdte a hőlégballont.
-Hogyan kezdjünk neki?-sóhajtott fel az idősebb.
Jimin csak vállat vonott, és leguggolt a hőlégballon kosara mellé.
-Ezt fel kéne állítani...-állt négykézlábra.
-A dolgok felállításában jó vagy, töpszli!-kacsintott Hope Jiminre, aki válla felett gyilkos tekintettel nézett az idősebbre.
-Az azodat még nem állítottam fel...-morogta.
-Hát...Elég sokszor állítottad már fel...-sétált ő is a hőlégballon kosarához.
-Arról nem tudtam. Sokszor nem tudok a tetteimről.-állt fel. -Állítsuk fel.
Hoseok elnevette magát, és átkarolta a fiatalabb derekát, és a nyakát kezdte harabdálni.
-Állítsukh...-nyalt végig a fiú nyakán.
-Nem azt! A kosarat!-szabadult ki a szorító karok közül nevetve.
Jimin azt hiszi, hogy Hoseok csak viccel, viszont azt nem tudja, hogy vér komolyan gondolja a fiú.

Jimin ment a kosár egyik oldalára, Hoseok pedig a másikra, és sikerült nekik épségben a helyére rakni a kosarat. Nagy sóhajjal ugrott bele a kosárba a fiatalabb, és feküdt el benne.
-Mit kéne ezzel még csinálnunk?-kuncogott.
-Nem tudom, hogy Jin, hogy gondolta, hogy készítsük elő...-dőlt a kosárnak.
Hoseok is bement a kosárba, és leguggolt.
-Jimin, szerintem te menj, és csinálj valamit azzal a szarral!-mutogatott arra, amerre Jiminnek a dolgát kéne csinálni. A fiatalabb felállt, és várakozóan nézett Hoseokra.
-Segíts innen kimászni.
Hope sóhajtott egyet, és kezeit a fiú dereka köré fonta, majd átemelte őt a kosáron. Saját maga is kimászott, utána pedig rácsapott a fiatalabb fenekére, aki kuncogva indult meg.

Újra négykézlábra ereszkedett, és igazgatni kezdte a hőlégballont, ide-oda mászva.
J-Hope szemeit nem tudta levenni a másik formás fenekéről, hiába próbálta elterelni a figyelmét. Próbált szép dolgokra gondolni, vagy épp dalszövegekre, de semmi sem ment neki, az elé tárulkozó látvány miatt.
-Bazd meg, Jimin!-sóhajtott, beharapott ajkakkal.
-Mi az?-állt fel a fiú.
-Azt hiszem, hogy a te hátsód az egyik gyengém lett...-motyogta.
Chimchim kuncogni kezdet, és Hope előtt hajolt le megigazítani a cipőjét. Direkt úgy tette, hogy feneke egy kicsit hozzá érjen Hoseok kincséhez. Irritálni akarta a fiút, aminek meg is lett a hatása.
Az idősebb bele markolt a fiú fenekébe, aki csak kuncogni kezdett.
És Hobinak endig tartott a türelme.
Megfogta a fiút, és derekánál fogva bele dobta a hőlégballon kosarába, aki nevetve landolt.
Hoseok is beugrott, majd a fiút magához szorította, közben annak ajkaira tapadt, és ízlelgetni kezdte.
-Hobiii!-vált el tőle. -Én végig azt hittem, hogy csak viccelsz!-nézett rá boci szemekkel.
-Hát kurvára nem...-csókolta meg újra, közben vetköztetni kezdte.
Jimin nem ellenkezett, inkább segítette Hope dolgát; az ingjét saját maga vette le. Tudta, hogy ma valami jónak lesz részese. Valami hiper-szuper jónak, amit még sosem élt át.
Hoseok gyorsan eldöntötte a fiút a kosárban, de az ajkait egy másodpercre sem engedte el közben. Minden egyes pillanatot ki akart élvezni. Annak a pillanatait, hogy végre magkaparínthatja Jimint. Hogy végre kielégítheti.
Ajkairól áttért a nyakára, s ott kezdte harabdálni a bőrét. Nem tudott betelni a kissebb mosolyával, nézésével, hangjával, érintéseivel. Az egész lényével napokon át meg kellett  birkóznia.

Hoseok POV:~~

Nem bírok betelni ezzel a szépséggel. Olyan szinten magába bolondított, hogy arra nincsenek szavak!
Lassan lehúzom róla nadrágját, így már csak egy boxerben fekszik alattam...Maga Park Jimin.
Ah, már a gondolattól el tudnék sülni!
Egy mosoly kíséretében fürkészem piros arcát, közben szétfeszítem lábait. Egy szempillantás alatt kerül róla a boxer, s kerül a fejem lábai közé. Combja belső részét kezdem puszilgatni, egyik lábát lehajtva. Olyan finom, s puha a bőre!
Bele halok, ha nem lesz ennek folytatása! Végig nyaltam lábán, mire egy halk sóhajt hallatott. Végig puszilgattam mindkét combját, majd egy kis csókot hintettem férfiassága hegyére.
Lassan számba eresztettem teljes méretét, és mozgatni kezdzem fejem, miközben combját markoltam. Isteni íze van ennek a fiúnak!
Nyelvemet is be vetettem, mire hajamba kapta kezét, és tépni kezdett. Végig nyaltam hosszán, majd újra számba engedtem, és durván szopni kezdtem. Fogaim súrolták hímvesszőjét.
-Ezt még egyszer! Csakh ne fájjon!-sóhajtotta a hajamat tépve.
Engedelmeskettem, és újra végig húztam rajta a fogam, mire hátra vetette a fejét.
Mennyire bejön neki ha szopják! Bár melyik férfinak ne? De Jiminben az a legjobb, hogy az tetszik neki, ha ÉN csinálom.
-Hyungh! Miért csinálod ezth?-zihálja.
Kiengedtem számból, majd nyakára csókoltam.
-Mert szeretlek, és megőrülök, ha nem leszel az enyém!-csókoltam meg finom ajkait.
Nyelvem át tóltam szájába. Végig nyaltam a nyelvén, mire bele morgott a csókunkba. Nyelvem szája minden egyes szegletét bejárta, majd össze akadt az övével.
Imádom, hogy keveredik a nyálunk! Imádom, hogy csókolhatom!
-Csináljh valami többeth, hyung!-vál el tőlem.
Nyakára cuppanok,ő pedig a hajamba kap. Őrült tempóban száguldoznak az ajkaim finom bőrén, amit hangos gyögésekkel jutalmaz. Csókjaim lejjebb haladtak. Hasfalát kezdtem csókolgatni, majd bele pusziltam köldökébe, mire egy oltári nyögés hagyta el vörös ajkait. Még lejjebb haladtam, de a célomhoz még férfiasságát is végig puszilgattam. És most jön az, amit nem várt volna!
Lassan meg nyaltam golyóit, de még lejjebb tévedt a rakoncátlan kis nyelvecském; a fenekéhez. Ahogy tudtam, úgy végig csókolgattam formás popóját. Megtaláltam amire vágytam. Bele nyalintottam lyukába, mire hátra vetette a fejét, egy hangos nyögés kíséretében. Kicsit becsusszantottam nyelvem, majd ki. Ezek után falni kezdtem, amit nagyon díjazott. Miután benedvesítettem jöhetett a tágítás. Egyből két ujjamat nyomtam be neki, mire csuklómra kapott. És most jött az, amire én nem vártam volna. Jimin lassan mozgatni kezdte a csuklómat, így ujjaim ki-be mozogtak benne. A kis huncut egyszer csak egy gyorsabb tempóba kapcsolt, de ahhoz már a harmadik ujjamat is betoltam. Mint egy szűz kislány, úgy dobálja a fejét.
Még azt is szereti, ha megujjazom! És ráadásul ő diktálja az ujjam mozgásának az iramját. Megcsókolom, még mielőtt az egész kezemet felnyomja magának, annyira éhezik.
Gyorsan le  kapok magamról   mindent, és szétfeszítettem lábait. Engedelmeskedett, s még nagyobb terpeszbe húzta azokat a gyönyörű, s izmos lábacskáit. Férfiasságomat bejáratához igazítottam, s egy kicsit benedvesítettem az előnedvemmel. Ezek után durván tövig nyomtam magam benne.  Hangosan felnyögött az ismeretlen érzéstől, ami irritál, de a jó értelemben. Lábait a derekamra húztam, és megálltam, hogy szokjon.
Isteni érzés.
Jiminen a fájdalom egy cseppnyi jele sem látszik.
Lehunyt szemekkel, s remegő ajkakkal nyögdécsel. Az ajkai vér vörösek, orcája pedig piros pozsgás. Izzadt tincsei rakoncátlanul hulnak a szemébe, melyeket ki is simítok onnan, és csókokkal lepem el az arcát.
Annyira vártam ezt a pillanatot, és most itt van...Csak mi ketten, és a testünk egybe van forrva. Olyan szép ez a pillanat!
Megemeli a csípőjét, mire teljesen elmerülök benne, ami egy nagy nyögést vált ki mindkettőnkből. Jimin a kezét nyakam köré fonja, és pont a fülembe hallatja édes hangját, amitől már most belé tudnék élvezni.
Egy lassú, és szenvedélyes tempót veszek fel, ami Jiminnek nem nagyon jön be.
-Durvábbanh!-nyögi.
Bólintok, aztán lökök benne egy nagyot. Ezek után már csak ilyen lökéseket kap. Ez már jobban tetszik neki, mert a hátamat karmolássza.
-Igenh!!-nyög fel, amikor egy kicsit nagyobbat lökök benne.
-Tetszikh?-súgom fülébe, ahogy még egyet lökök benne.
Eszeveszett bólogatásba kezd, és nekem tolja a csípőjét. Hihetetlen ez a fiú.
Tempómon gyorsítok, mire Jimin egyre csak hangosabban és hangosabban nyög a fülembe.
Nem is érezzük, hogy nincs valami jó idő, hisz fűtjük egymás testét.
-Szeretlekh!-sóhajtja, amikor kicsusszanok belőle, majd durván vissza.
Ezt többször is megismétlem, ami nagyon tetszik neki, a reakcióját elnézve. Remegő ajkakkal próbál valamit mondani, de az élvezettől, nem megy neki.
Nyakán kezdem tépni fogaimmal hófehér bőrét, aminek isteni íze van.
-Csókolj megh...-nyögi ki két lökés közepette.
Duzzadt ajkaira tapadok, és olyan szenvedéllyel csókolom, mint még soha senki.
Újra kicsusszanok belőle, és rá harapok nyelvére. Ezzel egyhangban nyomom magam durván vissza.
Hihetetlen. Ezt a helyet csak a mi nyögéseink és a bőrünk találkozása tölti be hanggal, ami nekem nagyon bejön. Főleg annak a hangja, ahogy csattan a bőröm az övén, ahogy egyre nagyobbakat lökök benne. Meg persze a nyögéseit se hagyjuk ki! Egy igazi angyal fekszik alattam!
Kezd ez a póz egy kicsit fárasztó lenni ezen a kis helyen, ezért elfekszek, Jimint pedig merevedésemre ültetem. Igazából nem csak a póz miatt, amit előbb fel vettünk, hanem azért is tettem amit tettem, hogy feltalálja magát.
Amikor tövig ült rajtam egy mély nyögés hagyta el torkát, fejét pedig hátra vetette.
Hasamra rakta két kezét, és lassan felemelte csípőjét. Derekára fogtam, és vissza nyomtam, mire akkorát nyögött, hogy talán még a városban is lehetett hallani.
-Mélyebbre megyh...-vetette hátra megint a fejét.
Újra felemelkedett, majd az én segítségemmel vissza. Mikor már bele lendült, kezemet férfiassága köré fontam, s kényeztetni kezdtem. Jimin egyre gyorsabban kezdett rajtam lovagolni, és egyre hangosabban nyögött. Felemelő érzés volt azt nézni, ahogy a föld legszebb teremtménye az én hímbesszőmön emelkedik fel-le, miközben totál hangos összefüggéstelen szavakat csikar ki magából.  Például az "igen", szavacska nagyon nagyon sokszor hagyta el vörös ajkait.
Hirtelen nagyon jó helyre csücsült, így egy magas egércincogás szerű hang hagyta el finom, s kívánatos ajkait.  Próbált megint oda ülni, de nem sokszor sikerült neki, így négykézlábra állítottam. Ahogy megtámaszkodott, én már hatoltam is be enyhén ondós nyílásába, közben pedig csípőjére martam. Megint az következett, hogy jöttek a kivehetetlen szavak. Az "igen" továbbra is jelen volt, de most már társult hozzá a "pont az"; "gyorsabban", "abba ne hagyd"; "csináld még"; a "még" ; és az "akarom" is. Egyre jobban kezdtek ezek a szavak felforrósítani, így egyre csak durvábban, s durvábban dugtam Jimint. Elborult az agyam. Megint a nagyon magas hangját hallatta, így jobb kezem férfiasságára raktam, és húzogatni kezdtem rajta a bőrt, miközben lökéseimmel mindig eltaláltam a gyönyör pontját.
-Igenh! Mégh! Gyorsabban! -kiabálta, én pedig gyorsítottam a tempómon. Egy kicsit megálltam, majd felállítottam Jimint. Neki dőltem a hőlégballon kosarának az oldalának, majd hátulról kezdtem Jimint durván dugni. Rá jöttem, hogy ez így nem jó, ezért inkább rá parancsoltam Jiminre, hogy támaszkodjon neki a kosárnak.
-Most pedig tóld ki a popód!-hatoltam belé.
Egyből kitólta nekem, mint egy vérberi kurva. Derekára karmoltan, miközben egyre durvábban csináltam. Jimin már kurva hangosan nyögött, ami a véget jelentette. Kezem farkára raktam, mire oda kapott, és mozgatni kezdte a kezemet hosszán. Nagyon rá szorítottam a markával a kezem magára, szóval ő tényleg szereti durván.
-Úgy dugj, hogy fájjon!-vetette hátra a fejét.
Nyakára haraptam. De mi? Úgy dugjam, hogy fájjon neki?
Így is fájni fog majd a feneke... Hát rendben.
-Mindent megteszek, amit csak kérsz.-csókoltam meg.
Felültettem a kosárra, majd a lábait a nyakamba raktam, és így kezdtem döngetni. Ringatózni kezdett a csípőjével, mire talált egy pontot, ahol gondolom fájt neki. Vagy csak a gyönyörpontját lelte meg újra.
-Ott...Megint! Fájt!-hajtotta fejét vállamra.
Oda löktem, ahová kérte, mire hangosan felnyögött. Miért jó az, ha fáj neki? Nem értem!
Igazából Jimin egy nagyon aranyos fiú, akinél még Jungkook is felnőtebb. Ki nem néztem volna belőle, hogy ennyire szereti a fájdalmat! Egyáltalán, ez egy férfinál normális?
Nem tudom, de ő akarta. Folytattam amit elkezdtem, és egyre nagyobbakat löktem benne.
-Ho-Hoseokh, ez így kényelmetlen!-kapaszkodott vállamba.
Le emeltem, és újra négykézlábra állítva kezdtem benne mozogni. Kezem férfiasságára raktam.
Nem kellett már sok, Jimin a markomba élvezett,egy hangos nyögés közepette. Karjára támaszkodott lihegve, nekem pedig jobban kitolva fenekét. Jimin legszebb hangját értem el, amikor belé élveztem. Forró nedvem Jiminbe engedtem, aki csak kapkodta a levegőt.
Össze rogyott, mire kihúzodtam belőle.
Jimin mellé feküdtem, magamhoz ölelve.
-Kár, hogy itt nem tudlak megdugni, mi?-borzoltam a hajába.
-Te mindent megoldasz.-nevetett fel, majd az arca egy kicsit elfehéredett.
-Mi a baj?
-Csak...-pirult el. -Folyik. Tudod...
Elnevettem magam, és két lába kögé férköztem. Szétnyitottam gyönyörű lábait, melyeket Isten arra teremtett, hogy én csókolgassam.
És valóban, Jiminből lassancskán csordogált ki forró nedvem. Bele mártottam ujjam, mire felnyögött, és össze zárta lábait. Megcsókoltam.
-Ez azt jelenti, hogy ez a fenék -csaptam rá popsijára. -csak az enyém.  Csak én dughatom bele a farkam, csak én nyalhatom ki,és csak én fogdozhatom.
Jimin nyelt egyet, majd elmosolyodott.
-Az egész testem a tiéd.-könyökölt fel hozzám, és tapadt ajkaimra.
Miután elváltunk egymástól össze szedegettem a ruháinkat.
A kezébe nyomtam a ruháit, egy forró csókot adva neki.
Elmosolyodott, aztán magára kapta a gönceit. Én is így tettem.
-Rohadt jó volt.-mondta.
-Igaz! Imádlak!-vontam magamhoz. -Ezt majd többször is!-nevetett.
-Szerinted egy alkalom után hagyni fogom azt a formás kis feneked?
-Nem.-csókolt meg.
Miután végeztünk kimásztam, majd Jimint is kiemeltem. Pont ekkor jöttek meg a fiúk.
De van egy kis bökkenő...
Nem csináltuk meg, amit kellett volna.
A fiúk ide sétáltak hozzánk, nagy szemekkel bámulva a hőlégballont.
-Mit csináltatok ennyi ideig?-kérdezte Jin, ahogy megpillantotta a szerkezetet...amivel szinte semmit sem csináltunk.
-Hát...-vakarta Jimin kínosan a tarkóját.
-Hát?-emelte fel egyik szemöldökét Namjoon.
-Szerintem ezek AZT csinálták!-nevetett fel a maknae.
Jungkook, meghalsz!
-Ne momdj badarságokat! -kuncogott Yoongi.
Mindenki ránk emelte tekintetét, és egy nagy sóhajjal neki láttak annak, amit nekünk kellett volna.

                     _~☆☆~_

Nagyon jó volt repülni. Hihetetlen érzés volt a földet a levegőből látni a leges legjobb barátaimmal, és a szerelememmel. Jiminnel titokban fogtuk egymás kezét, amit a többiek nem vettek észre, mert lefelé néztek.
De most már a dormban vagyunk.
Jungkook és V elég szép rendet csináltak, de valahogy az az érzésem támadt, hogy nem csak ők csinálták. Ebben Seokjin keze is benne van.
Nagyot sóhajtottam, ahogy megláttam Jimint a kanapén, hajnali háromkor, ahogy édesen szunyokál, miközben a tévében egy olyan film megy, amit imádok, pedig zombis.
Igazából mondhatjuk egy drámának is. A kedvenc részem az az, amikor a lány leugrik a tetőről, miközben vissza emlékezik a múltra. Amikor még boldog volt. Amikor még élt az anyukája.
Leültem a kanapéra, egy kicsit hozzá bújva Jiminhez.
Imádom ezt a fiút. A mosolya elkábít. Szeretem, ha mosolyog, és tiszta szívből remélem, hogy egész életében boldog lesz. Velem.
Hajába simíttottam, ő pedig felkelt, és az ölembe mászott. Fejét a nyakamba fúrta, és átölelt.
-Hyung, ugye szeretsz? Ugye nem csak szexre kellettem?-suttogta.
Kételkedik bennem.
-Hát persze, hogy szeretlek! Nekem nem csak arra kellesz! Nekem az élethez kellesz! Mert nem tudok nélküled élni!-suttogtam én is.
Még jobban hozzám bújt, én pedig feje búbjára csókoltam.
Nem tudok nélküle létezni. Egyszerűen nem megy!
Most, ezek után meg végképp nem!
-Én sem tudok nélküled élni. Szeretlek, hyung! Maradj velem örökkön-örökké, és tedd szebbé az életem!-éreztem meg sós könnyeit.
Sír. Nem bízik bennem?
Lassan elfektettem az ágyon, és fölé másztam. Ajkainkat össze tapasztottam, miközben megkerestem kicsi s gyenge kezecskéjét. Össze kulcsoltam hideg ujjainkat, amitől megnyugodott. És én is.
-Veled maradok. Örökkön-örökké, míg a halál el nem választ, de még annál is tovább. Mert szeretlek.-váltam el gyönyörű, csókra vágyó ajkaitól.
Még több ok lett ahhoz, hogy reggelente kinyissam a szemem, hogy este becsukjam. És, hogy egyáltalán, érdemes legyen élnem.~

2016. június 5., vasárnap

HopeMin/JiHope ThreeShot 2/3

Jinnel Daeguba értünk, meglepően gyorsan. Nos, le esett, hogy repülővel is lehet menni, így azzal mentem, de Seokjin is jött velem, aminek örülök. Legalább nem kellett egyedül itt lennem.
Egy nagyon nagy épület előtt állunk. A korház.
Utálom azokat a vakítóan fehér szobákat, sőt, azt, hogy minden fehér! És a szagokról, meg a kajáról ne is beszéljünk!
Amikor gyógyszer függő voltam, akkor sokat jártam korházakban. Ebben viszont még sosem.
Egy nagy sóhajjal indulok meg az ajó felé, amin aztán be is lépünk. Egyből a recepciónál találjuk magunkat.
Huh, nagyon izgulok. Félek attól, hogy Jiminnek súlyosak a sérülései...
Lehet, hogy nem is kéne most látnom őt, viszont muszáj!  Egyszerűen nem hagyhatom cserben őt! Vele kell lennem, egy életre mellette kell maradnom!
Nem szabad magára hagynom a szenvedésben...
De félek. Nagyon félek.
-Park Jimint keressük.
Az ajkaimat kezdem harabdálni, a kezeim pedig ökölbe vannak szorítva. Nagyon izgulok, de egyben szomorú is vagyok, és ideges. Meg egy kicsit csalódott is.
Nem tudom leírni, hogy mit érzek. A hasam is görcsbe szorult...
A nő elmagyarázta, hogy hová kell mennünk.
Második emelet...
-Akarod, hogy veled menjek?-kérdi fél úton Jin.
Bólintok, ő pedig követ tovább.
Egy meleg könnycsepp nyal végig arcomon, amikor megállunk az ajtó előtt, ahol Jimin van.
-Menj egyedül.-monja Jin, majd leül a folyosón elhelyezett székek egyikére.
Nagy sóhaj kíséretében nyomtam le a kilincset.
Össze szorult a szívem, amikor megláttam Jimint, be kötött fejjel, s gépekre kötve.
Egy orvos nézegette a gépeket mellette, de rám emelte a tekintetét.
-Sajnos nagy a baj. Sajnálom.-mondja az orvos hirtelen.
Leülök Jimin ágya mellé, s összekulcsolom az ujjainkat.
Hogy érti hogy nagy a baj? Meg fog halni? Az nem lehet! Nem hagyhat itt engem!
-Miért?-szipogom.
A doktor sóhajt, majd leveszi a maszkot magáról. Mellém húz egy széket, és leül rá.
-A fiúnak károsodott a memóriája, és a hangszálai is. Beszélni tud majd, de lehetséges, hogy nem fog semmire sem emlékezni.
Le hajtottam a fejem. Engem nem felejthet el! Lehetetlen!
Mit fogok csinálni, ha majd valami idegennek hisz engem?
-És az unokatestvére hogy van?-kérdem.
Most jutott eszembe Sandara. Jóban voltunk, meg minden, de mindig is tudtam, hogy szegény csaj egy picit deressziós lett, miután meghalt a gyereke és a férje egy repülő balesetben. Egy hős a szememben, mert elég szépen viselte ezt a dolgot.
-Háát...A lány jobban van. Neki csak a feje törött be, viszont állandóan csak sír. Nem akarja abba hagyni.
Jiminre emeltem a tekintetem, majd a kezeinkre. Az egyik ujjával egy kicsit megszorította a kezem. Majd a többivel is, és a szivverése egy kicsit felgyorsult.
-Fel fog kelni.-állapította meg az orvos.
Jimin kinyitotta a szemeit. Elsőnek körbe nézett, utána rám.
-Hol vagyok?-pislogott.
Remélem emlékszik rám...
-Korházban, kicsim.
Jimin felemelte a kezét, amivel az enyémet szorongatta. Furcsán, összevont szemöldökkel kezdett nézni engem.
-Te meg ki vagy? És miért fogod a kezem?-kérdi meg egy kicsit félve.
Ettől rettegtem, hogy nem fog rám emlékezni.
-A párod vagyok. A szerelmed.
Jimin felült, és szemeimbe nézett. Mélyen, mit sem tudóan.
-Hoseok?-ejtette ki száján a nevem.
Bólintottam, és az ajkaira akrtam hajolni, viszont ő le takarta az ajkait.
-Újra kell kezdenünk. Semmire sem emlékszem.-rázta meg a fejét.
Nem. Nem. Nem.
Nem hiszem el! Végre eljutottam idáig, és nost kezdhetem előről! Miért pont velünk történik ilyen? Miért?
-Szeretlek.
Jimin nagyot sóhajtott a kijelentésem miatt.
-Én is szeretlek. Azt hiszem.-válaszolta.
Aigoo, rossz dolog szerelmesnek lenni, ha egy szerencsétlen féreg vagy!
Nehéz az élet, s sokat kell benne csalódni. Olyan, mint egy társasjáték. Egyszer úgy is beérünk a célba, és akkor vége. De mégsem olyan, mert a játékot újra tudjuk kezdeni, de az életet nem. Mikor megszületünk, akkor mind egy sor részesei leszünk. Mint amikor sorban állunk a boltban.
Az élet is ilyen. És mind várakozunk...A halálra. Mindenki beáll a halál, a vég sorába, és onnan már nincs vissza út. Van, aki előre tolakszik, s az előbb hal meg.
Szőrnyű a tény, hogy mind meghalunk egyszer. Igen. Meghalunk. De akkor az életünk mért nem lehet szép?
Miért kell végig szenvedünk ezt a sort?
-Hogyan kezdjünk újra valamit, ami már két éve tart?-kezdtem sírni.
Bele gondolni is szőrnyű, hogy Jimin szemszögéből elveszettnek vehetjük ezt a két évet. Mintha meg sem történt volna. Félek a jövőre gondolni, mert tudom, hogy ez a baleset meg fogja keseríteni az életünket.
-Nem tudom. Semmit sem tudok. Mi már két éve együtt voltunk?-hajtotta le a fejét.
Olyan megbánóan néz...
Ne bánj semmit, drágám...
Némán bólintok, és a kezeinket nézem, ahogy Jimin hófehér ujjai átölelik az enyéimet, ezzel összekötve minket; legalább egy kis helyen, ha már nem csókolhatom meg.
-Miért nem emlékszem rád? Sőt. Mindenre?
Egy könnycsepp folyt ki a szeméből. Nem szeretném, hogy sírjon! Ilyenkor össze töri a szívem!
-Balesetetek volt!-szorítottam meg a kezét.
Jimin felült, és a lábait felhúzva kezdett sírni.
Én sem bírtam tovább. Eltört a mécses...
Az ágyára borulok, és könnyes szemeimmel a kezeinket nézem. Ez olyan szörnyű! Nem szeretném ezt át élni...
-Kivel? Kivel voltam?-szipogja. Ha meg mondom neki, hogy az anyja testvérének a lányával,akkor még jobban sírni fog. Mert a saját unokatestvérére sem emlékszik. Nimcs választásom...El kell neki mondanom mindent.
-Kezdhetem az elején?
Jiminnie bólintott egyet.
-Ma van Szenteste, ezért Sandarával elindultatok Busanba, a szüleidhez, hogy velük tölthessétek az ünnepeket. De út közben Daeguban balesetet szenvedtetek. Még én sem tudom, hogy hogyan, mert még nem beszéltem Sandarával. Szeretnél átmenni hozzá?
Jimin elgondolkodott. Vajon min?
Remélem nem a családján gondolkodik...De, azon. Tuti.
-Igen, szeretnék.-nyöszörögte.
Segítettem neki felállni, majd megindultunk az infúzióval együtt. Jimin leszedte magáról azokat a kis szarokat, amikkel össze volt kötve a gépekkel. Egy kicsit elkuncogtam rajta magam.
Ez az igazi Jimin. Aki nem törődik semmivel, csak a szeretteivel...aki rendetlen...
Ahj, hiányoznak az együtt töltött napok! Most előről kell kezdenünk...
Újabb vallomás, újabb mozizás, újabb félős csók, újabb első alkalom, s mindez csak Jimin oldaláról. Nekem már mind a sokadik lesz.
Megálltunk egy barna ajtó előtt. Jimin lenyomta a kilincset, s már nyílt is az ajtó.
Bent egy síró Sandarával nézünk farkasszemet, akinél éppen egy pszichológus van.
-Jimin!-szipogta Sandara.
-Ő az én unokatestvérem? És én vagyok Jimin?-nézett rám nagy szemeivel.
Bólintottam. Istenem...A saját nevére sem emlékszik!
-Kérem, most menjenek ki.-szólalt meg a pszichológus.
-Rendben.
Óvatosan kimentünk Jiminnel, vissza az ő kórtermébe. Leült az ágyra, én pedig mellé; remélve, hogy nem zavar el onnan. A kezeinket újra össze kulcsoltam, és a combomra helyezve simogatni kezdtem a hüvelykujjammal.
Jimin csak a kezeinket nézi...Nem veszi le róla a szemét.
-Park Jimin a neved. 22 éves vagy.
Én pedig Jung Hoseok vagyok, 23 éves.
Fejét a vállamra hajtja.
-És Sandara?-kérdi, aranyos hangon. Már egy kicsit megnyugodott. Hála az égnek!
-Az ő neve Park Sandara. 24 éves.

HopeMin/JiHope ThreeShot 1/3

Hoseok és Jimin. A két fiú szomszédok voltak, emellett még jó barátok is. A legjobbak. De az idősebb szerette a másikat, szerelemmel...Mindig mellette állt, s mindig vele volt. Még az édesanyja temetésére is elkísérte, majd vele töltötte az éjszakát, és vígasztalta.
Nos, Jimin is többet kezdett érezni ekkor Hoseok iránt.
Sokat gondolkozott...Nem aludt...Nem evett...Mígnem rá jött,hogy szerelmes a fiúba.
Zavarta, hogy egy fiúba...Mégis, olyan jónak találta! Különlegesnek!

Most éppen egy fekete autó anyósülésén vacog. Igen, vacog...Az unokatestvére kocsijában nincs fűtés, és egy gyönyörű decemberi nap van. Ma van Szenteste. Jimin, Sandaraval éppen a családjához tart, Busanba.
Az út nem a legjobb hangulatban telik...
A lány cifrásan káromkodva szídja az autósokat, ő pedig csak hallgatja, s néz ki az ablakon. Szebbnél szebb hópelyhek tapadnak az üvegre, melyeket mosolyogva néz.
-Sandara...-szólalt meg hirtelen.
A lányon látszott, hogy nagyon ideges.
Kezd sötétedni, az út pedig nagyon csúszik...Nem jó, ha valaki ilyenkor idegesen vezet.
-Hm?-harapta be a lány az ajkait.
Hirtelen a semmiből futott ki egy szarvas az útra. Csak pár centire volt tőlük...Sandara behúzta a féket...De az út csúszott, így áttértek a másik sávba, ahol pedig épp egy kamion közeledett.
Jimin érezte, hogy nincs remény. Balesetet szenvednek.
A kamion fékezés nélkül csapódott az audiba...
Jimin feje pedig az üvegnek. A fiú lehunyta a szemeit. Nehéznek érezte őket.
Zavarta a csend. Zavarta, hogy a kamionos hangja egyre csak halkul. Látja, ahogy a férfi telefonálva közeledik. Homályos tekintettel nézi, s csak a szívverését hallja.
Semmije sem fáj, ami hihetetlen. A kezét mozdítani akarja, de azok nem mozdulnak.
Elfordítja a fejét, hogy az unokatestvére arcára tudjon nézni.
A vörös hajú lány pilláji le vannak hunyva, a feje pedig a kormányon pihen. S a kezei maga mellé vannak esve.
-Sandara...-suttogta Jimin, de a lány nem reagált. A feje tiszta vér volt, és a vér csöpögött le a kormányról. Végig fólyt a lány kezén, egyenesen az ülésre.
Jimin nem akarta őt nézni. Inkább lehunyta a szemeit. És ekkor megpillantotta a mentők halvány fényeit, de már nem bírta tovább.

                        

***

Hoseok POV:

Jimin elment, így most egyedül töltöm az ünnepeket. Nem érzem Jimin finom illatát, ami befűszerezi a lakásomat.
De elleszek én egyedül is.
Van rajtam egy kötött szarvasos pulcsi, meg Télapó sapka, amiket Jimintől kaptam. Vettem a boltban kekszet, mert nekem jár a keksz. Meg, mert megtehetem.
Van mű karácsonyfám is, ami alatt két ajándék díszeleg. Egy, amit Jimintől kaptam, a másik pedig amit Jimin kap tőlem.
Az egész ünnep alatt zabálni és tévézni fogok, mert megtehetem.
Az az egy baj, hogy az ajcsit nem bonthatom ki, csak akkor, amikor Jimin felhív engem. De miért érzem azt, hogy nem fog?
Ahj Hoseok! Buta vagy!
Le ülök a kanapéra, és be kapcsolom a tévét. Milyen film megy ilyenkor, ami nem gyerekeknek való?
Áh, inkább nézem a Jégkorszakot. Az egy swag-yolo mese.
Telefonom magam mellé teszem, hátha hív a párom.
Lábaimat felhúzom, mert így egy kicsit kényelmesebb. Annyira szeretném ki bontani az ajándékot...
Felhívjam?
Vagy ne?
Sid a legmenőbb szereplő...Behalok tőle.
El is nevetem magam, és közben a telefonom is megszólal.
Jimin anyukája az. Vajon mit akar?
A szívem a nyakamban dobog; úgy nyúlok a telefonomért. Felveszem.
-Jó napo--
-Jimin korházba került!-mondta a nő kétségbeesett hangon.
Nem lehet...Kellett nekem rosszra gonolnom!
-Hogy mi?!-hitetlenkedek.
Istenem, esküszöm, hogy aki miatt korházba került, annak elveszem azt a kis nyomorék életét!
-Balesetett szenvedtek Daeguban,úton Busan felé.-szipogta.
Daegu nagyon messze van Szöultól! Nincs kocsim, pedig muszály oda mennem!
-És melyik kor--
-Daeguban. Ott. Ide tudsz jönni?
Lehunytam a szemeim. Bólintottam, amit csak magamnak szántam.
-Persze.-válaszoltam.
A nő letette a telefont. Fapofával figyeltem, ahogy elsötétül a fehér telefon kijelzője a kezemben...Úgy hunyt ki a fény benne, mint egy emberi élet. Olyan hirtelen sötétült el, de mégis fokozatosan; lassan.
Egy életre megutáltam a Karácsonyt!
Szólnom kell Seokjinnek, hogy vigyen el.
-Ah Jimin! Túl messze vagy!-kiabáltam el magam.
Mit csináltam, hogy ezt érdemlem?
Kibaszik velem az élet!
Felnyitom telefonom, és tárcsázom Jin számát.
Vedd fel, kérlek! Vedd fel!
-Szia Hoseok!-szólt bele a telefonba, kedves hangon.
-El kell vinned Daeguba!
-Rendben.

2016. május 30., hétfő

HopeMin/JiHope Novella - Egy tökéletes ajándék (By:Alexandra)

Cím: Egy tökéletes ajándék

Hossz: Novella / OneShot

Műfaj: Bandafic, Yaoi

Leírás: --- Nem spoilerezek ;)

Író: Alexandra

Jimin POV:

Selymes kezek ébresztenek, és érzem, hogy az ablakon beszűrődő napfény is a meztelen hátamat simogatja, ahogy a kezek is.
Tegnap jöttünk Hoseokkal Norvégiába, és imádok itt lenni.
Csak ketten vagyunk, mert a fiúk majd csak holnap tudnak jönni. Hobival pedig már debüt előtt óta együtt vagyunk, s mi ennek csak örülni tudunk, hogy két napot kettesben tölthetünk. És, már egy vad éjszakán vagyunk túl.
Hoseok imád, ahogy én is őt. Életem szerelme.
-Kelj fel, kicsim!-suttogja Hobi a fülembe, majd egy kis csókot kapok a nyakamra.
-Mmm...Had aludjak, oppa!-húztam magamra a takaróm.
Azért hívom oppanak, mert amikor a szülinapján lefeküdtünk, akkor ez volt a kívánsága. Hogy az oppam legyen. Kamerák előtt hyung, de kettesben, meg otthon oppa.
-Kérlek...A hátadra süt a nap!-nevetett fel.
Nagyot sóhajtottam, és a hátamra gördültem.
Most egy mosolygós Hobival nézek farkasszemet, aki egyre csak közeledik az arcomhoz, mígnem oda ér, s gyengéden meg csókol.
-Imádlak oppa.-húzom magamra.
Hobi felém támaszkodik, és hevesen ledobja rólam a takarót, de közben egy másodpercig sem engedi el az ajkaim. Áttér a nyakamra, majd vissza az ajkaimra.
Teljesen lezsibbadok a csókjaitól. Egyszerűen elvarázsol ez a fiú!
Oxigén hiány miatt el kell válnunk egymás éhező ajkaitól.
Kis cuppanós puszikat kapok az ajkaimra, egymás után tizet.
-Jó reggelt drágám.-csókol meg. Nyelvét rakoncátlanul tolja át a számba, és járja be vele egész számat belülről.
Imádom ezt az érzést...
-Neked is.-válunk el újra egymástól.
Most egy cuppanós nyelves puszival ajándékoz, és utána mélyen a szemembe néz.
-Olyan szép vagy.-suttogja.
-Te is.-válaszolom, és most én csókolom meg, viszont átveszi a csókunk felett az irányítást.
Szeretem, amikor dícsér. Mindennap hallom tőle a "szép vagy" mondatocskát.
Ebben az elmúlt egy napban egész nap egymás szájában matattunk, még a boltokban is állandóan szájra puszikkal ajándékozott.
-Jimin, én nálad szebb fiút még soha a büdés életbe nem láttam, pedig már 23 éves vagyok...Büszke lehetek magamra, hogy egy ilyen szépséget választottam.-tapad le ajkaimról.
Hajamba borzol.
-És még cuki is vagy.-teszi hozzá.
Feláll, és a szekrényünkhöz ballag. Vesz ki nekem ruhát, és az ágyra dobja, egyenesen mellém.
Mosolyogva öltözök fel, és megyek Hobihoz a reggeli ölelésemért. Átölel, és a homlokomra kapok egy puszit.
-Piszkosul szexi vagy.-állapítja meg, ahogy végig vezeti rajtam a szemét.
Elmosolyodom.
Mindig kapok tőle bókokat. Már öt éve.
Most hogy jobban bele gondolok, gyorsan eltelt ez az öt év.

***

A plázában sétálgatunk, kézen fogva, és egymás puszilgatva. Néhányan gyilkos tekintettel figyelnek minket, viszont az idősebbek csak mosolyognak, meg gratulálnak nekünk.
Annyira szerencsésnek érzem magam, hogy ennek a tökéletes férfinek lehetek a kedvese.
Vajon valamikor majd megkéri a kezem? És majd fogadunk örökbe gyerekeket?  Ahj, az annyira szép lenne!
-Szépségem, mondanom kell valamit.-fordít szembe magával.
Biccentek a fejemmel, hogy mondja.
-Este majd elmegyünk egy étterembe, és majd lesz egy nagyon nagy meglepim, úgyhogy szép legyél majd! Persze most is gyönyörű vagy.-csókolt meg.
Vajon mi lesz az a meglepi? Ah, nagyon várom már! Mi van, ha megkéri majd a kezem? Vagy lehet megvette azt a plüss macit, amiért hisztiztem neki!
Istenem, Hoseok te annyira kedves vagy!
Átöleltem Hobit, és adtam neki egy puszit.
-Haza akarok menni.-sóhajtottam. Nahyon unalmasak a plázák, ha nem is veszünk semmit, csak nézelődünk.
-Nézd Jimin, ott van egy khöm...-mutatott egy khöm felé? Mi?
Jah, már le esett. Szex bolt a plázába? Oké, kicsit sem fura.
-Ahj Hobi oppa, nekünk nincs szükségünk onnan semmire.-taszítottam mellbe.
Hoseok felnevetett.
-Mert elhoztál mindent, te kis ördög?-markolt fenekembe.
Igen...Nekünk nagyon sok "játékunk" van. Három év alatt minden szülinapján megleptem valamivel, és ez fordítva is így ment.
Hobit szeretném még egyszer tűzoltó jelmezben látni. Az nagyon vicces volt, a huszadik szülinapomon.
Hoseok a felnőtté válásom estjén vette el a szüzességem. Szőrnyű volt andig várni! De legalább kurvára élveztem azt az éjszakát.

***

Huh, izgulok. Izzad a tenyerem...
Egy étteremben ülök, egy asztalnál, de Hobi még itt sincs. Fasza. Elhívott, meg meglepi, puccos étterem, hülye pincérek, de ő nincs itt.
Hirtelen nyitódik az ajtó, és Hobi lép be rajta. Végre!
Kihúzza az előttem lévő széket, és leül.
-Késtél. Ezért mos ki kell elégítened.
Hobi felnevetett.
-Hm, szerintem egy életre ki foglak most elégíteni, és még a farkamat sem kell hozzá használnom.-kuncogott.
Bele rúgtam bokájába az asztal alatt, mire egy kicsit felszisszent.
Nem szeretem, amikor ilyen célzásokat tesz...
Olyan égőek. Legalábbis nekem. Otthon még elviselem, meg még imádom is, de közhelyeket nem.

***

Feszülten telt a vacsora. Hobi feláll, majd a pincérhez siet.
Valamit beszélnek, aztán eltűnnek mind a ketten.
Megint izgulok. Fáj a pocakom is ilyenkor. Ahj Hobi!!! Mi lesz a meglepi?
Egy cuki kislány közeledik az asztalunkhoz, egy kis ékszeres dobozzal a kezében. Gondolom ahhoz a fiatal párhoz megy, akik szembe vannak velünk, ezért inkább nem lesem, hogy mikor jön Hobi; vissza fordulok a tányéromhoz.
Valami huzkodni kezdi az ingem ujját.
Megfordulok, és azzal a cuki kislánnyal, mögötte pedig Hoseokkal találom szemben magam. A kislány felnyitja a dobozt, amiben egy gyönyörű arany gyűrű díszeleg. A kislány oda adja Hobinak a dobozt, és átölel. Elválik tőlem, Hope pedig letérdel elém.
Csak nem...? De!! Úr isten!
-Park Jimin. Egy nagyon fontos kérdést kell neked feltennem.

Megállt a szívverésem. Belém szorult a levegő...És még sorolhatnám.
Egy könnycsepp szökik ki a szememből, és nyal végug az arcomon. El sem tudom hinni! Egyáltalán ez a valóság?
-Mond! Hallani szeretném! A te szádból, csak onnan!-borultam karjaiba.

-Te vagy a legszebb ajándék, amit kaptam. Jimin, te lehet, hogy jobbat érdemelsz mint én, hisz olyan gyönyörű vagy, de neked én maradtam. Több vagy, mint bármi, amit valaha kértem, tudod?
Hozzám jössz, és végleg össze kötöd velem az életed?

Meghalok! Elájulok! Nem hiszem el! Istenem! Most csak képzelődöm?
-IGEN! IGEN, IGEN, IGEN!-csókolom meg.
A csókot viszonozza, és gyengéden mozgatja az ajkait. Elváll tőlem, és felhúzza ujjamra a gyűrűt.
Átölelem.
-Danbi, gyete ide te is!-szól a kislánynak.
-Oké apa!-ölel át minket.
De mit mondott?! Apa??
-Öm...-nézek nagy szemekkel Hoseokra.
A kislány letámad az ölelésével.
-Szeretlek anya!
Bambán meredek Hosekre, közben viszonzom Danbi ölelését.
-Te szoktál a főzni, meg ilyenek.-mosolyog rám Hoseok.
Megint belém szorul a levegő, és azt a kósza kis könnycseppet követi a többi. Szorosan magamhoz szorítom Danbit, és úgy sírok.
Az étteremben pedig mindenki tapsol.
Hoseok felállít a földről, és megcsókol. Most pedig mindenki hujjong.
Istenem, ez a legszebb pillanat az egész életemben!
Nem is érdekel most a Bangtan, csak Hoseok és Danbi. A családom.
Az én családom. A férjem és a gyerekem.~

                      The end~