Cím: Egy tökéletes ajándék
Hossz: Novella / OneShot
Műfaj: Bandafic, Yaoi
Leírás: --- Nem spoilerezek ;)
Író: Alexandra
Jimin POV:
Selymes kezek ébresztenek, és érzem, hogy az ablakon beszűrődő napfény is a meztelen hátamat simogatja, ahogy a kezek is.
Tegnap jöttünk Hoseokkal Norvégiába, és imádok itt lenni.
Csak ketten vagyunk, mert a fiúk majd csak holnap tudnak jönni. Hobival pedig már debüt előtt óta együtt vagyunk, s mi ennek csak örülni tudunk, hogy két napot kettesben tölthetünk. És, már egy vad éjszakán vagyunk túl.
Hoseok imád, ahogy én is őt. Életem szerelme.
-Kelj fel, kicsim!-suttogja Hobi a fülembe, majd egy kis csókot kapok a nyakamra.
-Mmm...Had aludjak, oppa!-húztam magamra a takaróm.
Azért hívom oppanak, mert amikor a szülinapján lefeküdtünk, akkor ez volt a kívánsága. Hogy az oppam legyen. Kamerák előtt hyung, de kettesben, meg otthon oppa.
-Kérlek...A hátadra süt a nap!-nevetett fel.
Nagyot sóhajtottam, és a hátamra gördültem.
Most egy mosolygós Hobival nézek farkasszemet, aki egyre csak közeledik az arcomhoz, mígnem oda ér, s gyengéden meg csókol.
-Imádlak oppa.-húzom magamra.
Hobi felém támaszkodik, és hevesen ledobja rólam a takarót, de közben egy másodpercig sem engedi el az ajkaim. Áttér a nyakamra, majd vissza az ajkaimra.
Teljesen lezsibbadok a csókjaitól. Egyszerűen elvarázsol ez a fiú!
Oxigén hiány miatt el kell válnunk egymás éhező ajkaitól.
Kis cuppanós puszikat kapok az ajkaimra, egymás után tizet.
-Jó reggelt drágám.-csókol meg. Nyelvét rakoncátlanul tolja át a számba, és járja be vele egész számat belülről.
Imádom ezt az érzést...
-Neked is.-válunk el újra egymástól.
Most egy cuppanós nyelves puszival ajándékoz, és utána mélyen a szemembe néz.
-Olyan szép vagy.-suttogja.
-Te is.-válaszolom, és most én csókolom meg, viszont átveszi a csókunk felett az irányítást.
Szeretem, amikor dícsér. Mindennap hallom tőle a "szép vagy" mondatocskát.
Ebben az elmúlt egy napban egész nap egymás szájában matattunk, még a boltokban is állandóan szájra puszikkal ajándékozott.
-Jimin, én nálad szebb fiút még soha a büdés életbe nem láttam, pedig már 23 éves vagyok...Büszke lehetek magamra, hogy egy ilyen szépséget választottam.-tapad le ajkaimról.
Hajamba borzol.
-És még cuki is vagy.-teszi hozzá.
Feláll, és a szekrényünkhöz ballag. Vesz ki nekem ruhát, és az ágyra dobja, egyenesen mellém.
Mosolyogva öltözök fel, és megyek Hobihoz a reggeli ölelésemért. Átölel, és a homlokomra kapok egy puszit.
-Piszkosul szexi vagy.-állapítja meg, ahogy végig vezeti rajtam a szemét.
Elmosolyodom.
Mindig kapok tőle bókokat. Már öt éve.
Most hogy jobban bele gondolok, gyorsan eltelt ez az öt év.
***
A plázában sétálgatunk, kézen fogva, és egymás puszilgatva. Néhányan gyilkos tekintettel figyelnek minket, viszont az idősebbek csak mosolyognak, meg gratulálnak nekünk.
Annyira szerencsésnek érzem magam, hogy ennek a tökéletes férfinek lehetek a kedvese.
Vajon valamikor majd megkéri a kezem? És majd fogadunk örökbe gyerekeket? Ahj, az annyira szép lenne!
-Szépségem, mondanom kell valamit.-fordít szembe magával.
Biccentek a fejemmel, hogy mondja.
-Este majd elmegyünk egy étterembe, és majd lesz egy nagyon nagy meglepim, úgyhogy szép legyél majd! Persze most is gyönyörű vagy.-csókolt meg.
Vajon mi lesz az a meglepi? Ah, nagyon várom már! Mi van, ha megkéri majd a kezem? Vagy lehet megvette azt a plüss macit, amiért hisztiztem neki!
Istenem, Hoseok te annyira kedves vagy!
Átöleltem Hobit, és adtam neki egy puszit.
-Haza akarok menni.-sóhajtottam. Nahyon unalmasak a plázák, ha nem is veszünk semmit, csak nézelődünk.
-Nézd Jimin, ott van egy khöm...-mutatott egy khöm felé? Mi?
Jah, már le esett. Szex bolt a plázába? Oké, kicsit sem fura.
-Ahj Hobi oppa, nekünk nincs szükségünk onnan semmire.-taszítottam mellbe.
Hoseok felnevetett.
-Mert elhoztál mindent, te kis ördög?-markolt fenekembe.
Igen...Nekünk nagyon sok "játékunk" van. Három év alatt minden szülinapján megleptem valamivel, és ez fordítva is így ment.
Hobit szeretném még egyszer tűzoltó jelmezben látni. Az nagyon vicces volt, a huszadik szülinapomon.
Hoseok a felnőtté válásom estjén vette el a szüzességem. Szőrnyű volt andig várni! De legalább kurvára élveztem azt az éjszakát.
***
Huh, izgulok. Izzad a tenyerem...
Egy étteremben ülök, egy asztalnál, de Hobi még itt sincs. Fasza. Elhívott, meg meglepi, puccos étterem, hülye pincérek, de ő nincs itt.
Hirtelen nyitódik az ajtó, és Hobi lép be rajta. Végre!
Kihúzza az előttem lévő széket, és leül.
-Késtél. Ezért mos ki kell elégítened.
Hobi felnevetett.
-Hm, szerintem egy életre ki foglak most elégíteni, és még a farkamat sem kell hozzá használnom.-kuncogott.
Bele rúgtam bokájába az asztal alatt, mire egy kicsit felszisszent.
Nem szeretem, amikor ilyen célzásokat tesz...
Olyan égőek. Legalábbis nekem. Otthon még elviselem, meg még imádom is, de közhelyeket nem.
***
Feszülten telt a vacsora. Hobi feláll, majd a pincérhez siet.
Valamit beszélnek, aztán eltűnnek mind a ketten.
Megint izgulok. Fáj a pocakom is ilyenkor. Ahj Hobi!!! Mi lesz a meglepi?
Egy cuki kislány közeledik az asztalunkhoz, egy kis ékszeres dobozzal a kezében. Gondolom ahhoz a fiatal párhoz megy, akik szembe vannak velünk, ezért inkább nem lesem, hogy mikor jön Hobi; vissza fordulok a tányéromhoz.
Valami huzkodni kezdi az ingem ujját.
Megfordulok, és azzal a cuki kislánnyal, mögötte pedig Hoseokkal találom szemben magam. A kislány felnyitja a dobozt, amiben egy gyönyörű arany gyűrű díszeleg. A kislány oda adja Hobinak a dobozt, és átölel. Elválik tőlem, Hope pedig letérdel elém.
Csak nem...? De!! Úr isten!
-Park Jimin. Egy nagyon fontos kérdést kell neked feltennem.
Megállt a szívverésem. Belém szorult a levegő...És még sorolhatnám.
Egy könnycsepp szökik ki a szememből, és nyal végug az arcomon. El sem tudom hinni! Egyáltalán ez a valóság?
-Mond! Hallani szeretném! A te szádból, csak onnan!-borultam karjaiba.
-Te vagy a legszebb ajándék, amit kaptam. Jimin, te lehet, hogy jobbat érdemelsz mint én, hisz olyan gyönyörű vagy, de neked én maradtam. Több vagy, mint bármi, amit valaha kértem, tudod?
Hozzám jössz, és végleg össze kötöd velem az életed?
Meghalok! Elájulok! Nem hiszem el! Istenem! Most csak képzelődöm?
-IGEN! IGEN, IGEN, IGEN!-csókolom meg.
A csókot viszonozza, és gyengéden mozgatja az ajkait. Elváll tőlem, és felhúzza ujjamra a gyűrűt.
Átölelem.
-Danbi, gyete ide te is!-szól a kislánynak.
-Oké apa!-ölel át minket.
De mit mondott?! Apa??
-Öm...-nézek nagy szemekkel Hoseokra.
A kislány letámad az ölelésével.
-Szeretlek anya!
Bambán meredek Hosekre, közben viszonzom Danbi ölelését.
-Te szoktál a főzni, meg ilyenek.-mosolyog rám Hoseok.
Megint belém szorul a levegő, és azt a kósza kis könnycseppet követi a többi. Szorosan magamhoz szorítom Danbit, és úgy sírok.
Az étteremben pedig mindenki tapsol.
Hoseok felállít a földről, és megcsókol. Most pedig mindenki hujjong.
Istenem, ez a legszebb pillanat az egész életemben!
Nem is érdekel most a Bangtan, csak Hoseok és Danbi. A családom.
Az én családom. A férjem és a gyerekem.~
The end~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése