Hoseok és Jimin. A két fiú szomszédok voltak, emellett még jó barátok is. A legjobbak. De az idősebb szerette a másikat, szerelemmel...Mindig mellette állt, s mindig vele volt. Még az édesanyja temetésére is elkísérte, majd vele töltötte az éjszakát, és vígasztalta.
Nos, Jimin is többet kezdett érezni ekkor Hoseok iránt.
Sokat gondolkozott...Nem aludt...Nem evett...Mígnem rá jött,hogy szerelmes a fiúba.
Zavarta, hogy egy fiúba...Mégis, olyan jónak találta! Különlegesnek!
Most éppen egy fekete autó anyósülésén vacog. Igen, vacog...Az unokatestvére kocsijában nincs fűtés, és egy gyönyörű decemberi nap van. Ma van Szenteste. Jimin, Sandaraval éppen a családjához tart, Busanba.
Az út nem a legjobb hangulatban telik...
A lány cifrásan káromkodva szídja az autósokat, ő pedig csak hallgatja, s néz ki az ablakon. Szebbnél szebb hópelyhek tapadnak az üvegre, melyeket mosolyogva néz.
-Sandara...-szólalt meg hirtelen.
A lányon látszott, hogy nagyon ideges.
Kezd sötétedni, az út pedig nagyon csúszik...Nem jó, ha valaki ilyenkor idegesen vezet.
-Hm?-harapta be a lány az ajkait.
Hirtelen a semmiből futott ki egy szarvas az útra. Csak pár centire volt tőlük...Sandara behúzta a féket...De az út csúszott, így áttértek a másik sávba, ahol pedig épp egy kamion közeledett.
Jimin érezte, hogy nincs remény. Balesetet szenvednek.
A kamion fékezés nélkül csapódott az audiba...
Jimin feje pedig az üvegnek. A fiú lehunyta a szemeit. Nehéznek érezte őket.
Zavarta a csend. Zavarta, hogy a kamionos hangja egyre csak halkul. Látja, ahogy a férfi telefonálva közeledik. Homályos tekintettel nézi, s csak a szívverését hallja.
Semmije sem fáj, ami hihetetlen. A kezét mozdítani akarja, de azok nem mozdulnak.
Elfordítja a fejét, hogy az unokatestvére arcára tudjon nézni.
A vörös hajú lány pilláji le vannak hunyva, a feje pedig a kormányon pihen. S a kezei maga mellé vannak esve.
-Sandara...-suttogta Jimin, de a lány nem reagált. A feje tiszta vér volt, és a vér csöpögött le a kormányról. Végig fólyt a lány kezén, egyenesen az ülésre.
Jimin nem akarta őt nézni. Inkább lehunyta a szemeit. És ekkor megpillantotta a mentők halvány fényeit, de már nem bírta tovább.
***
Hoseok POV:
Jimin elment, így most egyedül töltöm az ünnepeket. Nem érzem Jimin finom illatát, ami befűszerezi a lakásomat.
De elleszek én egyedül is.
Van rajtam egy kötött szarvasos pulcsi, meg Télapó sapka, amiket Jimintől kaptam. Vettem a boltban kekszet, mert nekem jár a keksz. Meg, mert megtehetem.
Van mű karácsonyfám is, ami alatt két ajándék díszeleg. Egy, amit Jimintől kaptam, a másik pedig amit Jimin kap tőlem.
Az egész ünnep alatt zabálni és tévézni fogok, mert megtehetem.
Az az egy baj, hogy az ajcsit nem bonthatom ki, csak akkor, amikor Jimin felhív engem. De miért érzem azt, hogy nem fog?
Ahj Hoseok! Buta vagy!
Le ülök a kanapéra, és be kapcsolom a tévét. Milyen film megy ilyenkor, ami nem gyerekeknek való?
Áh, inkább nézem a Jégkorszakot. Az egy swag-yolo mese.
Telefonom magam mellé teszem, hátha hív a párom.
Lábaimat felhúzom, mert így egy kicsit kényelmesebb. Annyira szeretném ki bontani az ajándékot...
Felhívjam?
Vagy ne?
Sid a legmenőbb szereplő...Behalok tőle.
El is nevetem magam, és közben a telefonom is megszólal.
Jimin anyukája az. Vajon mit akar?
A szívem a nyakamban dobog; úgy nyúlok a telefonomért. Felveszem.
-Jó napo--
-Jimin korházba került!-mondta a nő kétségbeesett hangon.
Nem lehet...Kellett nekem rosszra gonolnom!
-Hogy mi?!-hitetlenkedek.
Istenem, esküszöm, hogy aki miatt korházba került, annak elveszem azt a kis nyomorék életét!
-Balesetett szenvedtek Daeguban,úton Busan felé.-szipogta.
Daegu nagyon messze van Szöultól! Nincs kocsim, pedig muszály oda mennem!
-És melyik kor--
-Daeguban. Ott. Ide tudsz jönni?
Lehunytam a szemeim. Bólintottam, amit csak magamnak szántam.
-Persze.-válaszoltam.
A nő letette a telefont. Fapofával figyeltem, ahogy elsötétül a fehér telefon kijelzője a kezemben...Úgy hunyt ki a fény benne, mint egy emberi élet. Olyan hirtelen sötétült el, de mégis fokozatosan; lassan.
Egy életre megutáltam a Karácsonyt!
Szólnom kell Seokjinnek, hogy vigyen el.
-Ah Jimin! Túl messze vagy!-kiabáltam el magam.
Mit csináltam, hogy ezt érdemlem?
Kibaszik velem az élet!
Felnyitom telefonom, és tárcsázom Jin számát.
Vedd fel, kérlek! Vedd fel!
-Szia Hoseok!-szólt bele a telefonba, kedves hangon.
-El kell vinned Daeguba!
-Rendben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése