Cím: Young Forever
Hossz: OneShot
Szereplők/Páros: HopeMin (BTS)
Műfaj: Bandafic, Yaoi
Leírás: J-Hope és Jimin előkészítik a hőlégballont, hogy a Bangtan használatba vegye. Hope nem tud ellenálni annak, hogy a másik mindig hajolgat, így az a formás fenekét mutogtja Hopenak, ezért szépen leteperi a légballon kosarában.
Író: Alexandra-yah~
Írói megjegyzés: Két hónap alatt sikerült megirnom, az ihlet hiány miatt xd. Remélem tetszeni fog nektek! ( • H • )
Ui.: Szerintem irtó perverzre sikeredett! Talán ez +19-es lett? Nem tudom xd De azt tudom, hogy ultra perverz xd
Hwaiting!
(Pls, ha tetszett vagy ha nem, akkor hagyjatok itt egy kis kommentet! Az írónak nem csak az egója rombolását lehet eljátszani, hanem növelhetitek is!
To: Olvasok
From: Bloggerek~)
NINCS ÁTOLVASVA!!^^
*harmadik fél szemszöge*
A mai napon a Bangtan arra készül, hogy egy légballonnal az égbe ereszkednek. A hőlégballon megvan, de fel kéne állítani, ezért már reggel koránjában hét kis buksi reggelizett a dorm konyhájában.
Seokjin hajnali háromkor keltette a fiúkat, akiknek csak egy órával azután sikerült felkelniük, persze csak szép sorjában.
Az első Jin volt, ami logikus, hisz ő keltette a többit. Másodiknak Namjoon kászkálódott ki a paplan alól, és segített Jinnek a reggeliben, na meg a sok szendvicset megcsinálni, amit majd elvisznek egy piknik kosárban.
Harmadiknak két kis ficsúr ébredt, kócos hajjal és homályos tekintettel, Jimin és Hoseok. A negyedik felkelő V volt, utána a maknae, és az utolsó Yoongi volt, amit nem fejtek ki, hogy miért ő, mert ez alapvető. Csak két szó, amit nagyon az eszünkbe kell vésni: Yoongi lusta.
Mikor már mindenki készen volt, Seokjinnek ki kellett adni a feledatokat, hogy sikeresen végbe menjen a terv, hogy ők ma repülni fognak egy hőlégballonnal.
Miután mindenkinek kiosztotta a teendőit, folytatta Nammal a szendvics készítést. Így már tudhatjuk, hogy mi Seokjin és Namjoon dolga. Ennivalót készíteni az éhes szájaknak.
Taehyung és Jungkook azt a feladatot kapta, hogy rakjanak rendet a dormba, mert ha nincs rend, akkor ők itthon maradnak büntetésből, mivel mindenki tudja, hogy mennyire rossz érzés egy élményekben gazdag nap után egy mocskos lakásba haza térni...
Yoongi azt kapta, hogy figyelje a maknae line két tagját, és közben egy picit segítsen is nekik.
Végül pedig, Hoseok és Jimin. Ők egyfajta büntetésként kapták a legnehezebb feladatot, amihez már most hajnalban a helyszínen kell lenniük: elő kell késziteniük magát, a hőlégballont.
Egyik fiú sem akarta, mert nem is értettek ehhez.
Cifrásan káromkodva indultak ki az ajtón, és szegény Jimin kapott is Hope mérgéből, mert a Remény neki csapta szegény fiúnak az ajtót, de nem direkt.
Jimin felszisszent, és karba tett kezekkel kezdett trappolni lefelé a lépcsőkön.
J-Hope tisztában van vele, hogy Jimin olyas fajta, aki kimutatja az érzelmeit, ahogy azt is, ha valaki megbántotta.
Gyorsan értek le a sok lépcsőfokon, és ki mentek a nagy üvegajtón. Sihyuk már várta őket a kocsival, hogy elvigye a két fiút a helyszínre.
-Bang PD-nim, lehetne, hogy kiteszel minket a parkban? -nyöszörgött Jimin, miközben beült a hátsó ülésre.
-Jó lenne.-szállt be Hoseok is.
Sihyuk elnevette magát, közben pedig megrázta a fejét.
***
Egy kopár területen állt meg a menedzser kocsija, és a két fiú kiszállt.
Sihyuk elhajott, a fiúk pedig egy óriás hőlégballonnal néznek farkasszemet.
-Mit kezdjünk vele?-sóhajtott Hoseok.
Jimin csak elfeküdt a földön, és lehunyta a szemeit.
-Mit kezdesz vele?-nevette el magát.
Hoseok Jiminre emelte a tekintetét, aki hanyatt fekve próbál aludni a földön, bár nem tűnik valami jó ötletnek.
J-Hope szíve nagyot dobbant, ahogy felfedezte, hogy Jiminnek milyen gyönyörűek a lábai, s egy olyan nadrágot visel, ami egy kicsit felcsúszott neki, így Hope láthatja a fiú izmos combját.
J-Hope körbe nyalta ajkait a látványtól, és egy hirtelen ötlet Jimin feje felé vezérelte.
Leguggolt a fiú felé, és a fejét a kezei közé vette, Jimin pedig mérgesen nézett a fiúra.
-Engeh eh!-szólt rá.
-Akkor segítened kell. Andig nem engedlek!
-Rendben! De akkor nagyon hajtanod kell, hogy ki tudj elégíteni! És egy plüss mackó nem elég, mint múltkor! -adta be a derekát, és kacsintott Hoseokra.
Hope mindig mindent félre ért, a perverz gondolkozása miatt.
Ezt most úgy vette le, hogy Jimin biztos a szexre gondol, hiába tudja, hogy nem így van. Jimin valószínűleg egy új videójátékra célzott.
De ő inkább másképp szeretné kielégíteni a fiút, és a mennyek kapujába szállítani őt. Mert Jimin kissé tudatlan, és nem szerzett még tudomást arról, hogy Jung Hoseok szerelemet táplál iránta.
-Rendben, de akkor sokáig lesznek majd gondjaid az üléssel...-mondta, és egy kicsit lejjebb került Jiminen; a csípőjére helyezte magát, és vonaglani kezdett rajta.
Jimin beharapta ajkait. Tetszett neki Hobi cselekvése, de nem akart elszálni magától. Nem akarta megengedni Hoseoknak, hogy átvegye a teste felett az irányítást, néhány jól célzott csípőmozgással.
-Ahh...Ne csináldh, te pedofil állat!-nyögött fel, akarata ellenére.
Semmi féle képpen nem szeretett volna hangot adni az elfojtott élvezetének.
Hoseok csak kuncogva folytatta, és érezte, hogy Jimin kezd keményedni.
-Élvezed, mi?-állt fel, és csípőre tett kezekkel kezdte kémlelni a hőlégballont.
Jimin is felállt, és átkarolta Hopet hátulról.
-Élveztem, de elég kár, hogy olyan helyen vagyunk, ahol kényelmetlen lenne, ha jó erősen megdugnál...-búgta érzékeien Hope fülébe, aki már ennyitől is el tudna menni. Jimin hangja nagy hatással volt rá, de muszály valamit kezdeniük a hőlégballonnal is. Meg, amúgy sem teperheti le itt, a semmi közepén! Nem lenne idilli pillanat az első alkalmuk.
-Majd a dormban olyan durván meg foglak dugni, hogy nem fogsz tudni járni sem.-kacagott fel.
-Már várom.-adott egy kis puszit Hope nyakára, amit csak baráti puszinak szánt.
Míg Jimin csak végig viccelt, J-Hope minden egyes szavát komolyan gondolta.
A fiatalabb is követte Hope példáját; nézegetni kezdte a hőlégballont.
-Hogyan kezdjünk neki?-sóhajtott fel az idősebb.
Jimin csak vállat vonott, és leguggolt a hőlégballon kosara mellé.
-Ezt fel kéne állítani...-állt négykézlábra.
-A dolgok felállításában jó vagy, töpszli!-kacsintott Hope Jiminre, aki válla felett gyilkos tekintettel nézett az idősebbre.
-Az azodat még nem állítottam fel...-morogta.
-Hát...Elég sokszor állítottad már fel...-sétált ő is a hőlégballon kosarához.
-Arról nem tudtam. Sokszor nem tudok a tetteimről.-állt fel. -Állítsuk fel.
Hoseok elnevette magát, és átkarolta a fiatalabb derekát, és a nyakát kezdte harabdálni.
-Állítsukh...-nyalt végig a fiú nyakán.
-Nem azt! A kosarat!-szabadult ki a szorító karok közül nevetve.
Jimin azt hiszi, hogy Hoseok csak viccel, viszont azt nem tudja, hogy vér komolyan gondolja a fiú.
Jimin ment a kosár egyik oldalára, Hoseok pedig a másikra, és sikerült nekik épségben a helyére rakni a kosarat. Nagy sóhajjal ugrott bele a kosárba a fiatalabb, és feküdt el benne.
-Mit kéne ezzel még csinálnunk?-kuncogott.
-Nem tudom, hogy Jin, hogy gondolta, hogy készítsük elő...-dőlt a kosárnak.
Hoseok is bement a kosárba, és leguggolt.
-Jimin, szerintem te menj, és csinálj valamit azzal a szarral!-mutogatott arra, amerre Jiminnek a dolgát kéne csinálni. A fiatalabb felállt, és várakozóan nézett Hoseokra.
-Segíts innen kimászni.
Hope sóhajtott egyet, és kezeit a fiú dereka köré fonta, majd átemelte őt a kosáron. Saját maga is kimászott, utána pedig rácsapott a fiatalabb fenekére, aki kuncogva indult meg.
Újra négykézlábra ereszkedett, és igazgatni kezdte a hőlégballont, ide-oda mászva.
J-Hope szemeit nem tudta levenni a másik formás fenekéről, hiába próbálta elterelni a figyelmét. Próbált szép dolgokra gondolni, vagy épp dalszövegekre, de semmi sem ment neki, az elé tárulkozó látvány miatt.
-Bazd meg, Jimin!-sóhajtott, beharapott ajkakkal.
-Mi az?-állt fel a fiú.
-Azt hiszem, hogy a te hátsód az egyik gyengém lett...-motyogta.
Chimchim kuncogni kezdet, és Hope előtt hajolt le megigazítani a cipőjét. Direkt úgy tette, hogy feneke egy kicsit hozzá érjen Hoseok kincséhez. Irritálni akarta a fiút, aminek meg is lett a hatása.
Az idősebb bele markolt a fiú fenekébe, aki csak kuncogni kezdett.
És Hobinak endig tartott a türelme.
Megfogta a fiút, és derekánál fogva bele dobta a hőlégballon kosarába, aki nevetve landolt.
Hoseok is beugrott, majd a fiút magához szorította, közben annak ajkaira tapadt, és ízlelgetni kezdte.
-Hobiii!-vált el tőle. -Én végig azt hittem, hogy csak viccelsz!-nézett rá boci szemekkel.
-Hát kurvára nem...-csókolta meg újra, közben vetköztetni kezdte.
Jimin nem ellenkezett, inkább segítette Hope dolgát; az ingjét saját maga vette le. Tudta, hogy ma valami jónak lesz részese. Valami hiper-szuper jónak, amit még sosem élt át.
Hoseok gyorsan eldöntötte a fiút a kosárban, de az ajkait egy másodpercre sem engedte el közben. Minden egyes pillanatot ki akart élvezni. Annak a pillanatait, hogy végre magkaparínthatja Jimint. Hogy végre kielégítheti.
Ajkairól áttért a nyakára, s ott kezdte harabdálni a bőrét. Nem tudott betelni a kissebb mosolyával, nézésével, hangjával, érintéseivel. Az egész lényével napokon át meg kellett birkóznia.
Hoseok POV:~~
Nem bírok betelni ezzel a szépséggel. Olyan szinten magába bolondított, hogy arra nincsenek szavak!
Lassan lehúzom róla nadrágját, így már csak egy boxerben fekszik alattam...Maga Park Jimin.
Ah, már a gondolattól el tudnék sülni!
Egy mosoly kíséretében fürkészem piros arcát, közben szétfeszítem lábait. Egy szempillantás alatt kerül róla a boxer, s kerül a fejem lábai közé. Combja belső részét kezdem puszilgatni, egyik lábát lehajtva. Olyan finom, s puha a bőre!
Bele halok, ha nem lesz ennek folytatása! Végig nyaltam lábán, mire egy halk sóhajt hallatott. Végig puszilgattam mindkét combját, majd egy kis csókot hintettem férfiassága hegyére.
Lassan számba eresztettem teljes méretét, és mozgatni kezdzem fejem, miközben combját markoltam. Isteni íze van ennek a fiúnak!
Nyelvemet is be vetettem, mire hajamba kapta kezét, és tépni kezdett. Végig nyaltam hosszán, majd újra számba engedtem, és durván szopni kezdtem. Fogaim súrolták hímvesszőjét.
-Ezt még egyszer! Csakh ne fájjon!-sóhajtotta a hajamat tépve.
Engedelmeskettem, és újra végig húztam rajta a fogam, mire hátra vetette a fejét.
Mennyire bejön neki ha szopják! Bár melyik férfinak ne? De Jiminben az a legjobb, hogy az tetszik neki, ha ÉN csinálom.
-Hyungh! Miért csinálod ezth?-zihálja.
Kiengedtem számból, majd nyakára csókoltam.
-Mert szeretlek, és megőrülök, ha nem leszel az enyém!-csókoltam meg finom ajkait.
Nyelvem át tóltam szájába. Végig nyaltam a nyelvén, mire bele morgott a csókunkba. Nyelvem szája minden egyes szegletét bejárta, majd össze akadt az övével.
Imádom, hogy keveredik a nyálunk! Imádom, hogy csókolhatom!
-Csináljh valami többeth, hyung!-vál el tőlem.
Nyakára cuppanok,ő pedig a hajamba kap. Őrült tempóban száguldoznak az ajkaim finom bőrén, amit hangos gyögésekkel jutalmaz. Csókjaim lejjebb haladtak. Hasfalát kezdtem csókolgatni, majd bele pusziltam köldökébe, mire egy oltári nyögés hagyta el vörös ajkait. Még lejjebb haladtam, de a célomhoz még férfiasságát is végig puszilgattam. És most jön az, amit nem várt volna!
Lassan meg nyaltam golyóit, de még lejjebb tévedt a rakoncátlan kis nyelvecském; a fenekéhez. Ahogy tudtam, úgy végig csókolgattam formás popóját. Megtaláltam amire vágytam. Bele nyalintottam lyukába, mire hátra vetette a fejét, egy hangos nyögés kíséretében. Kicsit becsusszantottam nyelvem, majd ki. Ezek után falni kezdtem, amit nagyon díjazott. Miután benedvesítettem jöhetett a tágítás. Egyből két ujjamat nyomtam be neki, mire csuklómra kapott. És most jött az, amire én nem vártam volna. Jimin lassan mozgatni kezdte a csuklómat, így ujjaim ki-be mozogtak benne. A kis huncut egyszer csak egy gyorsabb tempóba kapcsolt, de ahhoz már a harmadik ujjamat is betoltam. Mint egy szűz kislány, úgy dobálja a fejét.
Még azt is szereti, ha megujjazom! És ráadásul ő diktálja az ujjam mozgásának az iramját. Megcsókolom, még mielőtt az egész kezemet felnyomja magának, annyira éhezik.
Gyorsan le kapok magamról mindent, és szétfeszítettem lábait. Engedelmeskedett, s még nagyobb terpeszbe húzta azokat a gyönyörű, s izmos lábacskáit. Férfiasságomat bejáratához igazítottam, s egy kicsit benedvesítettem az előnedvemmel. Ezek után durván tövig nyomtam magam benne. Hangosan felnyögött az ismeretlen érzéstől, ami irritál, de a jó értelemben. Lábait a derekamra húztam, és megálltam, hogy szokjon.
Isteni érzés.
Jiminen a fájdalom egy cseppnyi jele sem látszik.
Lehunyt szemekkel, s remegő ajkakkal nyögdécsel. Az ajkai vér vörösek, orcája pedig piros pozsgás. Izzadt tincsei rakoncátlanul hulnak a szemébe, melyeket ki is simítok onnan, és csókokkal lepem el az arcát.
Annyira vártam ezt a pillanatot, és most itt van...Csak mi ketten, és a testünk egybe van forrva. Olyan szép ez a pillanat!
Megemeli a csípőjét, mire teljesen elmerülök benne, ami egy nagy nyögést vált ki mindkettőnkből. Jimin a kezét nyakam köré fonja, és pont a fülembe hallatja édes hangját, amitől már most belé tudnék élvezni.
Egy lassú, és szenvedélyes tempót veszek fel, ami Jiminnek nem nagyon jön be.
-Durvábbanh!-nyögi.
Bólintok, aztán lökök benne egy nagyot. Ezek után már csak ilyen lökéseket kap. Ez már jobban tetszik neki, mert a hátamat karmolássza.
-Igenh!!-nyög fel, amikor egy kicsit nagyobbat lökök benne.
-Tetszikh?-súgom fülébe, ahogy még egyet lökök benne.
Eszeveszett bólogatásba kezd, és nekem tolja a csípőjét. Hihetetlen ez a fiú.
Tempómon gyorsítok, mire Jimin egyre csak hangosabban és hangosabban nyög a fülembe.
Nem is érezzük, hogy nincs valami jó idő, hisz fűtjük egymás testét.
-Szeretlekh!-sóhajtja, amikor kicsusszanok belőle, majd durván vissza.
Ezt többször is megismétlem, ami nagyon tetszik neki, a reakcióját elnézve. Remegő ajkakkal próbál valamit mondani, de az élvezettől, nem megy neki.
Nyakán kezdem tépni fogaimmal hófehér bőrét, aminek isteni íze van.
-Csókolj megh...-nyögi ki két lökés közepette.
Duzzadt ajkaira tapadok, és olyan szenvedéllyel csókolom, mint még soha senki.
Újra kicsusszanok belőle, és rá harapok nyelvére. Ezzel egyhangban nyomom magam durván vissza.
Hihetetlen. Ezt a helyet csak a mi nyögéseink és a bőrünk találkozása tölti be hanggal, ami nekem nagyon bejön. Főleg annak a hangja, ahogy csattan a bőröm az övén, ahogy egyre nagyobbakat lökök benne. Meg persze a nyögéseit se hagyjuk ki! Egy igazi angyal fekszik alattam!
Kezd ez a póz egy kicsit fárasztó lenni ezen a kis helyen, ezért elfekszek, Jimint pedig merevedésemre ültetem. Igazából nem csak a póz miatt, amit előbb fel vettünk, hanem azért is tettem amit tettem, hogy feltalálja magát.
Amikor tövig ült rajtam egy mély nyögés hagyta el torkát, fejét pedig hátra vetette.
Hasamra rakta két kezét, és lassan felemelte csípőjét. Derekára fogtam, és vissza nyomtam, mire akkorát nyögött, hogy talán még a városban is lehetett hallani.
-Mélyebbre megyh...-vetette hátra megint a fejét.
Újra felemelkedett, majd az én segítségemmel vissza. Mikor már bele lendült, kezemet férfiassága köré fontam, s kényeztetni kezdtem. Jimin egyre gyorsabban kezdett rajtam lovagolni, és egyre hangosabban nyögött. Felemelő érzés volt azt nézni, ahogy a föld legszebb teremtménye az én hímbesszőmön emelkedik fel-le, miközben totál hangos összefüggéstelen szavakat csikar ki magából. Például az "igen", szavacska nagyon nagyon sokszor hagyta el vörös ajkait.
Hirtelen nagyon jó helyre csücsült, így egy magas egércincogás szerű hang hagyta el finom, s kívánatos ajkait. Próbált megint oda ülni, de nem sokszor sikerült neki, így négykézlábra állítottam. Ahogy megtámaszkodott, én már hatoltam is be enyhén ondós nyílásába, közben pedig csípőjére martam. Megint az következett, hogy jöttek a kivehetetlen szavak. Az "igen" továbbra is jelen volt, de most már társult hozzá a "pont az"; "gyorsabban", "abba ne hagyd"; "csináld még"; a "még" ; és az "akarom" is. Egyre jobban kezdtek ezek a szavak felforrósítani, így egyre csak durvábban, s durvábban dugtam Jimint. Elborult az agyam. Megint a nagyon magas hangját hallatta, így jobb kezem férfiasságára raktam, és húzogatni kezdtem rajta a bőrt, miközben lökéseimmel mindig eltaláltam a gyönyör pontját.
-Igenh! Mégh! Gyorsabban! -kiabálta, én pedig gyorsítottam a tempómon. Egy kicsit megálltam, majd felállítottam Jimint. Neki dőltem a hőlégballon kosarának az oldalának, majd hátulról kezdtem Jimint durván dugni. Rá jöttem, hogy ez így nem jó, ezért inkább rá parancsoltam Jiminre, hogy támaszkodjon neki a kosárnak.
-Most pedig tóld ki a popód!-hatoltam belé.
Egyből kitólta nekem, mint egy vérberi kurva. Derekára karmoltan, miközben egyre durvábban csináltam. Jimin már kurva hangosan nyögött, ami a véget jelentette. Kezem farkára raktam, mire oda kapott, és mozgatni kezdte a kezemet hosszán. Nagyon rá szorítottam a markával a kezem magára, szóval ő tényleg szereti durván.
-Úgy dugj, hogy fájjon!-vetette hátra a fejét.
Nyakára haraptam. De mi? Úgy dugjam, hogy fájjon neki?
Így is fájni fog majd a feneke... Hát rendben.
-Mindent megteszek, amit csak kérsz.-csókoltam meg.
Felültettem a kosárra, majd a lábait a nyakamba raktam, és így kezdtem döngetni. Ringatózni kezdett a csípőjével, mire talált egy pontot, ahol gondolom fájt neki. Vagy csak a gyönyörpontját lelte meg újra.
-Ott...Megint! Fájt!-hajtotta fejét vállamra.
Oda löktem, ahová kérte, mire hangosan felnyögött. Miért jó az, ha fáj neki? Nem értem!
Igazából Jimin egy nagyon aranyos fiú, akinél még Jungkook is felnőtebb. Ki nem néztem volna belőle, hogy ennyire szereti a fájdalmat! Egyáltalán, ez egy férfinál normális?
Nem tudom, de ő akarta. Folytattam amit elkezdtem, és egyre nagyobbakat löktem benne.
-Ho-Hoseokh, ez így kényelmetlen!-kapaszkodott vállamba.
Le emeltem, és újra négykézlábra állítva kezdtem benne mozogni. Kezem férfiasságára raktam.
Nem kellett már sok, Jimin a markomba élvezett,egy hangos nyögés közepette. Karjára támaszkodott lihegve, nekem pedig jobban kitolva fenekét. Jimin legszebb hangját értem el, amikor belé élveztem. Forró nedvem Jiminbe engedtem, aki csak kapkodta a levegőt.
Össze rogyott, mire kihúzodtam belőle.
Jimin mellé feküdtem, magamhoz ölelve.
-Kár, hogy itt nem tudlak megdugni, mi?-borzoltam a hajába.
-Te mindent megoldasz.-nevetett fel, majd az arca egy kicsit elfehéredett.
-Mi a baj?
-Csak...-pirult el. -Folyik. Tudod...
Elnevettem magam, és két lába kögé férköztem. Szétnyitottam gyönyörű lábait, melyeket Isten arra teremtett, hogy én csókolgassam.
És valóban, Jiminből lassancskán csordogált ki forró nedvem. Bele mártottam ujjam, mire felnyögött, és össze zárta lábait. Megcsókoltam.
-Ez azt jelenti, hogy ez a fenék -csaptam rá popsijára. -csak az enyém. Csak én dughatom bele a farkam, csak én nyalhatom ki,és csak én fogdozhatom.
Jimin nyelt egyet, majd elmosolyodott.
-Az egész testem a tiéd.-könyökölt fel hozzám, és tapadt ajkaimra.
Miután elváltunk egymástól össze szedegettem a ruháinkat.
A kezébe nyomtam a ruháit, egy forró csókot adva neki.
Elmosolyodott, aztán magára kapta a gönceit. Én is így tettem.
-Rohadt jó volt.-mondta.
-Igaz! Imádlak!-vontam magamhoz. -Ezt majd többször is!-nevetett.
-Szerinted egy alkalom után hagyni fogom azt a formás kis feneked?
-Nem.-csókolt meg.
Miután végeztünk kimásztam, majd Jimint is kiemeltem. Pont ekkor jöttek meg a fiúk.
De van egy kis bökkenő...
Nem csináltuk meg, amit kellett volna.
A fiúk ide sétáltak hozzánk, nagy szemekkel bámulva a hőlégballont.
-Mit csináltatok ennyi ideig?-kérdezte Jin, ahogy megpillantotta a szerkezetet...amivel szinte semmit sem csináltunk.
-Hát...-vakarta Jimin kínosan a tarkóját.
-Hát?-emelte fel egyik szemöldökét Namjoon.
-Szerintem ezek AZT csinálták!-nevetett fel a maknae.
Jungkook, meghalsz!
-Ne momdj badarságokat! -kuncogott Yoongi.
Mindenki ránk emelte tekintetét, és egy nagy sóhajjal neki láttak annak, amit nekünk kellett volna.
_~☆☆~_
Nagyon jó volt repülni. Hihetetlen érzés volt a földet a levegőből látni a leges legjobb barátaimmal, és a szerelememmel. Jiminnel titokban fogtuk egymás kezét, amit a többiek nem vettek észre, mert lefelé néztek.
De most már a dormban vagyunk.
Jungkook és V elég szép rendet csináltak, de valahogy az az érzésem támadt, hogy nem csak ők csinálták. Ebben Seokjin keze is benne van.
Nagyot sóhajtottam, ahogy megláttam Jimint a kanapén, hajnali háromkor, ahogy édesen szunyokál, miközben a tévében egy olyan film megy, amit imádok, pedig zombis.
Igazából mondhatjuk egy drámának is. A kedvenc részem az az, amikor a lány leugrik a tetőről, miközben vissza emlékezik a múltra. Amikor még boldog volt. Amikor még élt az anyukája.
Leültem a kanapéra, egy kicsit hozzá bújva Jiminhez.
Imádom ezt a fiút. A mosolya elkábít. Szeretem, ha mosolyog, és tiszta szívből remélem, hogy egész életében boldog lesz. Velem.
Hajába simíttottam, ő pedig felkelt, és az ölembe mászott. Fejét a nyakamba fúrta, és átölelt.
-Hyung, ugye szeretsz? Ugye nem csak szexre kellettem?-suttogta.
Kételkedik bennem.
-Hát persze, hogy szeretlek! Nekem nem csak arra kellesz! Nekem az élethez kellesz! Mert nem tudok nélküled élni!-suttogtam én is.
Még jobban hozzám bújt, én pedig feje búbjára csókoltam.
Nem tudok nélküle létezni. Egyszerűen nem megy!
Most, ezek után meg végképp nem!
-Én sem tudok nélküled élni. Szeretlek, hyung! Maradj velem örökkön-örökké, és tedd szebbé az életem!-éreztem meg sós könnyeit.
Sír. Nem bízik bennem?
Lassan elfektettem az ágyon, és fölé másztam. Ajkainkat össze tapasztottam, miközben megkerestem kicsi s gyenge kezecskéjét. Össze kulcsoltam hideg ujjainkat, amitől megnyugodott. És én is.
-Veled maradok. Örökkön-örökké, míg a halál el nem választ, de még annál is tovább. Mert szeretlek.-váltam el gyönyörű, csókra vágyó ajkaitól.
Még több ok lett ahhoz, hogy reggelente kinyissam a szemem, hogy este becsukjam. És, hogy egyáltalán, érdemes legyen élnem.~
